Kassa az 1930-as, 1940-es években

A ’Lőcsei ház’ a XIV. században épült késő gótikus stílusban. A kutatások alapján valószínűen a helyén egy lakóház állt. A XV. század végén Kassa szülöttje, Szatmári György (1457-1524) esztergomi érsek tulajdonába került, akinek halála után Thurzó Elek (1490-1543) országbíró szerezte meg. Az országbíró halála előtt, 1542-ben Lőcse városának adományozta, így a lőcsei kereskedők szálláshelyeként (1542-1569) funkcionált.

Kassa városa 1569-ben 4.000 aranyért megvásárolta meg, és egy előkelő vendégfogadót alakított ki benne. A város 1617-ben az épület egyrészét bérbe adta Jana Festhának, aki nyomdát működtetett benne. 1626. március 02-án itt rendezték meg Bethlen Gábor erdélyi fejedelem és Brandenburgi Katalin házasságkötése alkalmából rendezett ünnepi lakomát, ahol az európai uralkodóház számos tagja részt vett. A házat a XVII században reneszánsz stílusban átépítették, majd a XVIII. században barokk elemek kerültek rá. A Belügyminisztérium intézményi utasítása alapján 1907 - 1910 közötti időszakban újjáépítették az eredeti gótikus formájába. A ’Lőcsi ház’-nak a történelmi szerepén túl jelentősége abban is áll, hogy Európa legrégebbi folyamatosan működő vendéglője található benne.