Hazánk és egyben Európa legismertebb, ikonikus bogárfaja, a szarvasbogár-félék 6 hazai képviselője közül messze a legismertebb és legnagyobb. Hímjei hatalmas, megvastagodott rágót viselnek, amelyekkel a nőstényekért vetélkedve egymással harcolnak, és gyakran átütik a másik szárnyfedőit, ahogy a képen is jól látszik. A nőstényekről ezek hiányoznak, viszont első pár lábszáruk megvastagodott, amiknek petézéskor veszik hasznukat, ezeket ugyanis a talajba ásott lyukakba helyezik. Elsődleges tápnövényei őshonos tölgy-fajaink, amelyekben az akár 5 éven át fejlődő és végül 10 cm-esre nővő lárvái rágnak - a kifejlett imágók rövid életük alatt nem táplálkoznak. A holt- vagy lábon száradó, öreg tölgyeket kedvelik, ezért erdőgazdasági károkozásuk kevésbé jelentős, ugyanakkor a holtfák lebontásában hatalmas szerepük van. Épp a holtfaigény az oka, amiért Nyugat-Európában nagyon megritkult, sok helyről teljesen kipusztult, hiszen a modern, profitorientált erdőgazdálkodás eltűnteti a holtfákat az erdőkből, éppúgy, mint az idős, korhadó példányokat. Imágói télen kelnek ki, de a föld alatti bábkamrában maradnak június-júliusig. Nappal kevésbé aktívak, inkább csak a törzseken pihennek, szürkületkor és éjszaka aktivizálják magukat. Egykor egész Európában elterjedt volt, mára nyugaton sokfelé eltűnt vagy megritkult. Hazánkban a 80-as, 90-es években szintén visszaszorult, azonban a 2000-es évek után újra igen gyakori fajjá vált. Domb- és hegyvidékeink jobb állapotú tölgyeseiben, síkvidékeink ártéri ligeterdeiben még elég gyakori faj, de erősen veszélyeztetett. Védett, természetvédelmi értéke 10 000 Ft