A pillangófélék családjába tartozó, bár külsőre inkább a fehérlepkékhez hasonlító nappali lepkefaj. Csapongó, vitorlázó röptéről már repülés közben megkülönböztethető azoktól. Évente egy generációja van, amely májusban repül. Monofág, vagyis hernyói csak egy tápnövényen fejlődnek: elsődleges tápnövénye az odvas keltike, de elfogyasztja a közeli rokon ujjas keltike leveleit is. Érdekes életmódbeli sajátosságuk, hogy csak éjszaka táplálkoznak. Európa nyugati részében nagyon megritkult, az Alpoktól északra szinte teljesen eltűnt mára. Magyarországon még európai szinten is jelentős állományai élnek, bár visszaszorulása, főként a síkvidéki állományainál már nálunk is jelentősnek mondható. Hegy- és dombvidékeink megfelelő élőhelyein azonban még erős populációi élnek, egyes években különösen nagy egyedszámban képes rajzani. A Dunántúlon a Kisalföld és a Mezőföld kivételével sokfelé előfordul, az Északi-középhegységben is gyakori, de az Alföldön szigetszerű és ritka. Nagyon lokális faj, de élőhelyén gyakori, sőt akár domináns (leggyakoribb) faj is lehet. Különféle üde erdőkben, főként gyertyános-tölgyesekben, esetenként bükkösökben, hegyvidéken sziklaerdőkben találkozhatunk vele. A kifejlett lepkék nem kedvelik az árnyékot, inkább erdei utak mentén, ligetes erdőrészeken, erdőszegélyekben keresik fel a virágokat. Védett és veszélyeztetett, természetvédelmi értéke 50 000 forint.