Keszthely az 1930-as, 1940-es években

Kastély tervek, kastély keleti főhomlokzata, Rantz János György terve (1799), másolat. Épület, építészet, alaprajz, rajz

Festetics Kristóf Keszthelyt választotta birtokai központjának, és kastély építésébe kezdett az uradalom területén. Ebből az építési periódusból (1745-1750) származik a jelenlegi épület középső, keleti szárnya. A barokk stílusú, egyemeletes, U alakú kastélynak nagyon kismértékben kiugró oldalszárnyai voltak, és a korabeli leltár szerint 34 helyiséggel rendelkezett. Az épület középtengelyében, a földszinten volt a kocsiáthajtó, felette pedig a nagyebédlő. Már Kristóf idején, majd pedig fia, Festetics (III.) Pál alatt több bővítési terv készült, ám ezek nem valósultak meg. A tervek az U szárnyainak meghosszabbítását célozták, illetve ezek végéhez L alakban csatlakozó szárnyrészeket mutattak. A kastély átalakítását végül Pál fia, Festetics (I.) György kezdte meg 1792-ben. A tervezett U alak két hátranyúló szárnyából csak a déli, könyvtári szárny épült fel klasszicizáló késő barokk (copf) stílusban. A belső munkálatok 1804-ig tartottak. Ma a nagykönyvtár, az alatta lévő egykori levéltár (márványterem) és a kápolna őrzi leginkább a György-kori bővítést. A következő jelentős átépítést és bővítést 1883-1887 között Festetics (II.) Tasziló végeztette a kastélyépületen historizáló (neobarokk és neorokokó) stílusban. Meghosszabbíttatta a középső, keleti szárnyat, és végre elkészült az északi szárny, amely a báltermek és a vendéglakosztályok befogadására szolgált. Ekkor épült fel a torony is. Az egész épületet új manzárdtetővel fedték le, valamint központi fűtéssel és vízvezetékkel látták el. A homlokzatok és a belső terek, elsősorban a lépcsőházak átalakításával együtt ekkor nyerte el a kastély mai formáját.