Keszthely az 1930-as, 1940-es években

Keszthely – és egyben a Festetics család – legjelentősebb alakja Festetics György (1755–1819), aki 1791-től élt Keszthelyen. 1799 és 1801 között könyvtári szárnyat épített a kastélyhoz, számos folyóirat, szépirodalmi mű megjelenését támogatta. 1817-től évente kétszer rendezte meg a Helikon ünnepségeket, melyen a Dunántúl legnevesebb költőit, íróit látta vendégül. Innen a Berzsenyi Dániel szájából elhangzó mondás, amely Keszthelyt „kis magyar Weimar”-nak nevezi. A Helikon könyvtár kb. 80 ezer kötetes gyűjteményét a Festetics család hozta létre. A könyvek között több régi enciklopédia és régi nyomat található. Ez Európa legnagyobb épen maradt főúri könyvtára. A könyvtár nevezetes nagytermének faragott tölgyfa bútorait Kerbl János keszthelyi asztalos készítette.

1948-ban a könyvtárat a kastéllyal együtt állami tulajdonba vették, a kezelői feladatokat az Országos Széchenyi Könyvtárra bízták. A II. világháború előtt az állományban 4 kódex és 40 ősnyomtatvány volt. Az 1950-es évek elején ezeket a legértékesebb kéziratokkal és régi magyar nyomtatványokkal együtt a biztonságosabb védelem érdekében az Országos Széchenyi Könyvtárban helyezték el. A könyvtár állományából került a Széchenyi Könyvtár kezelésébe a Festetics- és a Keszthelyi kódex. A könyvtár 1974-től az akkor megalakult Helikon Kastélymúzeum szerves része lett. Muzeális jellegének megfelelően megtartotta a Festetics Györgytől származó szakbeosztást és a latin nyelvű jelzeteket, ami a polcok felett elhelyezett táblákon is olvasható: Historia, Musica, Genealogia et Heraldica. stb. A könyvállomány a folyamatosan gyarapodó különgyűjteményekkel együtt ma meghaladja a 86 000 könyvtári egységet. A csatlakozó kabinetkönyvtárban a gazdaság és a sport irodalma nyert elhelyezést 1938-ban, herceg Festetics III. György idejében. Halmi Artúr által 1936-ban festett képe a kandalló felett függ. A könyvtár nem csak a turisták részére nyújt élményt, hanem a tudományos kutatás számára is biztosítja a feltételeket.