Báró Jósika János erdélyi kormányzó okirata Bánffy György részére. Tustintával írt, papírpecséttel ellátott dokumentum. Jósika János magyar nemes, Erdély kormányzója. Jósika Antal főkormányszéki titkár fiaként született. 1793-tól a kolozsvári királyi líceumban tanult. 1796-ban európai tanulmányútra indult, de a napóleoni háborúk miatt Torinóból kénytelen volt visszafordulni. 1799-ben délvidéki és itáliai utazást tett. 1802-ben megnősült, felesége Csáky Rozália volt. 1803-tól a marosvásárhelyi királyi táblához került. 1809-ben táblai ülnök, 1812-től Hunyad vármegyei főispán, 1816-tól főkormányszéki tanácsos. 1819-ben belső titkos tanácsosi ranggal a főkormányszék alelnöke, 1822-ben pedig elnöke lett. 1834-ben nyugdíjazták, és ekkor a Lipót-rend nagy keresztjét kapta hű szolgálatai jutalmául. Az 1841-42-iki országgyűlésen mint királyi hivatalos személy szerepelt. Haláláig politizált. Losonczi báró Bánffy György (Bánffi György Zaránd vármegye főispánja. A báró losónczi Bánffy család sarja. Bánffy György Kraszna és Doboka vármegye főispánjának és Wesselényi Zsuzsannának fia volt. Szentmártoni Darnay Kálmán (1864 – 1945); régész, muzeológus, író, királyi tanácsos, kormányfőtanácsos, az Állami Darnay Múzeum alapító igazgatója. Országszerte elismert gyűjteménye révén a nemzet nevelője lett. Egymaga hozta létre és működtette Sümegen a Darnay Múzeumot, melyet 1907-ben az államnak adományozott. Vidéki viszonylatban a leggazdagabb múzeumok közé tartozott. 1937-ben a múzeumot – a Kisfaludy anyag kivételével – a keszthelyi Balatoni Múzeumba szállították át, ahol nagy része a második világégéskor megsemmisült. Ez a dokumentum az Állami Darnay Múzeum hagyatéka.