Padányi Bíró Márton veszprémi püspök adománylevele Sigfridt Rudolf komornyikja javára. Tustintával írt, papírpecséttel ellátott dokumentum. Padányi Biró Márton magyar katolikus főpap, veszprémi püspök és egyben a veszprémi örökös főispán, királyi tanácsos. Régi nemes családból származott; a Nyitrai Piarista Gimnáziumból a Veszprém megyei papnövendékek közé lépett. Bölcseleti és teológiai tanulmányait a Nagyszombati akadémián végezte. Ghillányi György tinnini püspök 1722. március 21-én szentelte pappá. A török idők után elsőként, 1723-ban Bicske plébánosa, ahol helyreállíttatta a templomot. 1729-ben felsőörsi prépost, veszprémi kanonok, a prépostság javadalmat és a templomot a protestánsoktól visszaszerezte, a prédikátort elűzte, a templomot helyreállíttatta. 1733-ban Acsády Ádám püspök helynöke. 1740-től veszprémi nagyprépost. 1741-ben a káptalan követe a pozsonyi országgyűlésen, ahol beszédével magára vonta Mária Terézia figyelmét. 1745. március 18-ától veszprémi megyés püspök és ebből kifolyólag Veszprém vármegye örökös főispánja. Május 13-án iktatták be, s augusztus 15-én szentelték fel Kalocsán. 1745. december 8.-ától királyi tanácsos, majd 1747-től valóságos belső titkos tanácsos.Neves, energikus egyházfi volt, de nagy vihart keltett Enchiridion című hitvitázó iratával, amelyben erős támadást intézett a reformátusok ellen. Nagy Frigyes porosz király diplomáciai úton tiltakozott ellene és ezért Mária Terézia kénytelen volt vele szembeni rosszallását kifejezni. A tudományoknak és művészeteknek buzgó pártfogója volt. Ő építtette az akkor még nagyrészt romokban levő várban a Gizella-kápolna mellett álló püspöki székházat – későbbi nevén Nagypréposti (kanonoki) Ház-at. Ő állíttatta 1750-ben a Szentháromság-szobrot, átépíttette a sümegi püspöki palotát, felépíttette ugyanott az új plébániatemplomot – feldíszíttette Maulbertsch freskóival. Az egyházmegyéjében általánossá tette az anyakönyvezést. Padányi Biró Márton az ellenreformáció szellemi igényeire szabott – ma úgy mondanánk: "nagy formátumú" – barokk főpapi egyéniség volt. Csallóközi protestáns nemesi családból származott, a katolikus hitre megtérve – a megtérők türelmetlen fanatizmusával vetette bele magát a hitviták küzdelmeibe. Nyitrai és nagyszombati teológiai tanulmányai és pappá szentelése után Bicskén lett plébános, majd Batthyány Lajos alkancellár felsőőrsi préposttá, s egyben veszprémi kanonokká neveztette ki. Az 1741-es országgyűlésen a korona és a rendek szoros egymásrautaltsága mellett érvelt. Egyik életrajzírója (Levárdi) szerint már szinte az udvaronc mesgyéin jár, ahogy Mária Terézia királynőt II. Máriának nevezi, aki a Boldogasszony, a magyarok I. Máriája példájára védi és pártfogolja országát és katolikus magyarjait. 49 éves korában lett Veszprém püspöke (1745), Pázmány nyomdokain járva, fanatikus hittel harcolt a török hódolltság utáni országban már-már teljesen elvesztett katolikus vallás megerősítéséért, újraszervezéséért.Beiktatásakor egyházmegyéje 141 községében csak protestáns lelkész volt. Egyházi (világi) kormányzása tizennyolc éve alatt nyolcvannyolc új templomot építtetett (köztük a zalaegerszegi Mária Magdolna templomot), százkilencet felújíttatott, negyvenháromból kiűzte a protestánsokat, negyvennyolc új plébániát szervezett. Az eretnekség kiirtására a világi hatalmat is mozgósító rendszert dolgozott ki 1750-ben megjelent Enchiridion-jában. Azonban elmúlt már Pázmány kora. II. Frigyes sugalmazására, Lambertini XIV. Benedek pápa és a racionalista udvari körök befolyására Mária Terézia betiltatta a könyvét. Az élete értelmét a szenvedélyes barokk élet bőségében, erőben és nagyságában, hatalomban kereső főpapot a bécsi udvari körök megváltozott szemléletét tükröző királyi ítélet megtörte. Egyre gyakrabban vonult vissza sümegi kastélyába, úgy tűnik, maga is megfáradt, a túlfokozott, agyonfeszített munka felőrölte lendületét. A harcok helyett inkább a megbékélést, az ellentmondást nem tűrő keménység helyett pedig az Isten akaratán való megnyugvást kereste. Padányi Biró Márton meghátráló és mégis tettvágytól égő egyénisége szerencsés módon találkozott Sümeg városával, amely a törökök kiűzetése után települési jelentőségét elvesztette. Több mint fél évszázad után Padányi Biró Márton püspök alatt nőtt meg ismét a városka fontossága. Mivel a püspök nem érezte jól magát székhelyén, Veszprémben, mert ellentmondást nem tűrő, abszolutisztikus elképzeléseit a protestáns ellenzék keresztezni igyekezett. Első terve az volt, hogy a kuruc idők után lerombolt sümegi várat helyreállíttatja, s itt fog székelni, mint valami harcias középkori püspök. Mária Terézia azonban az újjáépítés engedélyezésével késlekedett. Biró Márton ekkor elhatározta, hogy a vár lábánál, a ferences kolostor tőszomszédságában álló épületet alakíttatja át kastéllyá. Az oklevelekből és elszámolásokból kitűnik, hogy a mai rezidencia helyén már korábban is állt egy valószínűleg reneszánsz időből származó épületrész. (Biró építészeket, márványozó mestert és stukatúrozókat rendelt, hogy az omladozó falakat átépítsék s velük megbeszélje az épület „fogyatkozásait". 1748-55 között végezték el a palota újjáépítését és berendezését, mintegy 100 000 forint költséggel.) Ez a püspöki palota lett a visszavonuló püspökfejedelem vára, otthona. Innen szervezte, felügyelte másik jelentős sümegi művének, az új plébániaépület freskódíszítésének megvalósítását.Amikor 1757 augusztusában a bécsi képíró, Franz Anthon Maulbertsch Sümegre érkezett, már szobájából is alig járt ki. „Érzem, hogy életem végét élem" – írta egyik ismerőséhez. Teljes odaadással dolgozott a hatalmas festői mű tartalmi felépítésén, amely a képek évszámrejtő feliratainak kronosztikon pirossal kiemelt nagybetűinek római számértéke a festés időpontját tanúsítja, teljesen a nagy teológiai tudású, 61 éves püspök aktív részvételét jelzi.Hitvédelmi iratait, valamint szentbeszédeit magyar és latin nyelven írta. Szentmártoni Darnay Kálmán (1864 – 1945); régész, muzeológus, író, királyi tanácsos, kormányfőtanácsos, az Állami Darnay Múzeum alapító igazgatója. Országszerte elismert gyűjteménye révén a nemzet nevelője lett. Egymaga hozta létre és működtette Sümegen a Darnay Múzeumot, melyet 1907-ben az államnak adományozott. Vidéki viszonylatban a leggazdagabb múzeumok közé tartozott. 1937-ben a múzeumot – a Kisfaludy anyag kivételével – a keszthelyi Balatoni Múzeumba szállították át, ahol nagy része a második világégéskor megsemmisült. Ez a dokumentum az Állami Darnay Múzeum hagyatéka.