Padányi Bíró Márton veszprémi püspök adománylevele Sigfridt Rudolf komornyikja javára

image

Padányi Bíró Márton veszprémi püspök adománylevele Sigfridt Rudolf komornyikja javára. Tustintával írt, papírpecséttel ellátott dokumentum. Padányi Biró Márton magyar katolikus főpap, veszprémi püspök és egyben a veszprémi örökös főispán, királyi tanácsos. Régi nemes családból származott; a Nyitrai Piarista Gimnáziumból a Veszprém megyei papnövendékek közé lépett. Bölcseleti és teológiai tanulmányait a Nagyszombati akadémián végezte. Ghillányi György tinnini püspök 1722. március 21-én szentelte pappá. A török idők után elsőként, 1723-ban Bicske plébánosa, ahol helyreállíttatta a templomot. 1729-ben felsőörsi prépost, veszprémi kanonok, a prépostság javadalmat és a templomot a protestánsoktól visszaszerezte, a prédikátort elűzte, a templomot helyreállíttatta. 1733-ban Acsády Ádám püspök helynöke. 1740-től veszprémi nagyprépost. 1741-ben a káptalan követe a pozsonyi országgyűlésen, ahol beszédével magára vonta Mária Terézia figyelmét. 1745. március 18-ától veszprémi megyés püspök és ebből kifolyólag Veszprém vármegye örökös főispánja. Május 13-án iktatták be, s augusztus 15-én szentelték fel Kalocsán. 1745. december 8.-ától királyi tanácsos, majd 1747-től valóságos belső titkos tanácsos.Neves, energikus egyházfi volt, de nagy vihart keltett Enchiridion című hitvitázó iratával, amelyben erős támadást intézett a reformátusok ellen. Nagy Frigyes porosz király diplomáciai úton tiltakozott ellene és ezért Mária Terézia kénytelen volt vele szembeni rosszallását kifejezni. A tudományoknak és művészeteknek buzgó pártfogója volt. Ő építtette az akkor még nagyrészt romokban levő várban a Gizella-kápolna mellett álló püspöki székházat – későbbi nevén Nagypréposti (kanonoki) Ház-at. Ő állíttatta 1750-ben a Szentháromság-szobrot, átépíttette a sümegi püspöki palotát, felépíttette ugyanott az új plébániatemplomot – feldíszíttette Maulbertsch freskóival. Az egyházmegyéjében általánossá tette az anyakönyvezést. Padányi Biró Márton az ellenreformáció szellemi igényeire szabott – ma úgy mondanánk: "nagy formátumú" – barokk főpapi egyéniség volt. Csallóközi protestáns nemesi családból származott, a katolikus hitre megtérve – a megtérők türelmetlen fanatizmusával vetette bele magát a hitviták küzdelmeibe. Nyitrai és nagyszombati teológiai tanulmányai és pappá szentelése után Bicskén lett plébános, majd Batthyány Lajos alkancellár felsőőrsi préposttá, s egyben veszprémi kanonokká neveztette ki. Az 1741-es országgyűlésen a korona és a rendek szoros egymásrautaltsága mellett érvelt. Egyik életrajzírója (Levárdi) szerint már szinte az udvaronc mesgyéin jár, ahogy Mária Terézia királynőt II. Máriának nevezi, aki a Boldogasszony, a magyarok I. Máriája példájára védi és pártfogolja országát és katolikus magyarjait. 49 éves korában lett Veszprém püspöke (1745), Pázmány nyomdokain járva, fanatikus hittel harcolt a török hódolltság utáni országban már-már teljesen elvesztett katolikus vallás megerősítéséért, újraszervezéséért.Beiktatásakor egyházmegyéje 141 községében csak protestáns lelkész volt. Egyházi (világi) kormányzása tizennyolc éve alatt nyolcvannyolc új templomot építtetett (köztük a zalaegerszegi Mária Magdolna templomot), százkilencet felújíttatott, negyvenháromból kiűzte a protestánsokat, negyvennyolc új plébániát szervezett. Az eretnekség kiirtására a világi hatalmat is mozgósító rendszert dolgozott ki 1750-ben megjelent Enchiridion-jában. Azonban elmúlt már Pázmány kora. II. Frigyes sugalmazására, Lambertini XIV. Benedek pápa és a racionalista udvari körök befolyására Mária Terézia betiltatta a könyvét. Az élete értelmét a szenvedélyes barokk élet bőségében, erőben és nagyságában, hatalomban kereső főpapot a bécsi udvari körök megváltozott szemléletét tükröző királyi ítélet megtörte. Egyre gyakrabban vonult vissza sümegi kastélyába, úgy tűnik, maga is megfáradt, a túlfokozott, agyonfeszített munka felőrölte lendületét. A harcok helyett inkább a megbékélést, az ellentmondást nem tűrő keménység helyett pedig az Isten akaratán való megnyugvást kereste. Padányi Biró Márton meghátráló és mégis tettvágytól égő egyénisége szerencsés módon találkozott Sümeg városával, amely a törökök kiűzetése után települési jelentőségét elvesztette. Több mint fél évszázad után Padányi Biró Márton püspök alatt nőtt meg ismét a városka fontossága. Mivel a püspök nem érezte jól magát székhelyén, Veszprémben, mert ellentmondást nem tűrő, abszolutisztikus elképzeléseit a protestáns ellenzék keresztezni igyekezett. Első terve az volt, hogy a kuruc idők után lerombolt sümegi várat helyreállíttatja, s itt fog székelni, mint valami harcias középkori püspök. Mária Terézia azonban az újjáépítés engedélyezésével késlekedett. Biró Márton ekkor elhatározta, hogy a vár lábánál, a ferences kolostor tőszomszédságában álló épületet alakíttatja át kastéllyá. Az oklevelekből és elszámolásokból kitűnik, hogy a mai rezidencia helyén már korábban is állt egy valószínűleg reneszánsz időből származó épületrész. (Biró építészeket, márványozó mestert és stukatúrozókat rendelt, hogy az omladozó falakat átépítsék s velük megbeszélje az épület „fogyatkozásait". 1748-55 között végezték el a palota újjáépítését és berendezését, mintegy 100 000 forint költséggel.) Ez a püspöki palota lett a visszavonuló püspökfejedelem vára, otthona. Innen szervezte, felügyelte másik jelentős sümegi művének, az új plébániaépület freskódíszítésének megvalósítását.Amikor 1757 augusztusában a bécsi képíró, Franz Anthon Maulbertsch Sümegre érkezett, már szobájából is alig járt ki. „Érzem, hogy életem végét élem" – írta egyik ismerőséhez. Teljes odaadással dolgozott a hatalmas festői mű tartalmi felépítésén, amely a képek évszámrejtő feliratainak kronosztikon pirossal kiemelt nagybetűinek római számértéke a festés időpontját tanúsítja, teljesen a nagy teológiai tudású, 61 éves püspök aktív részvételét jelzi.Hitvédelmi iratait, valamint szentbeszédeit magyar és latin nyelven írta. Szentmártoni Darnay Kálmán (1864 – 1945); régész, muzeológus, író, királyi tanácsos, kormányfőtanácsos, az Állami Darnay Múzeum alapító igazgatója. Országszerte elismert gyűjteménye révén a nemzet nevelője lett. Egymaga hozta létre és működtette Sümegen a Darnay Múzeumot, melyet 1907-ben az államnak adományozott. Vidéki viszonylatban a leggazdagabb múzeumok közé tartozott. 1937-ben a múzeumot – a Kisfaludy anyag kivételével – a keszthelyi Balatoni Múzeumba szállították át, ahol nagy része a második világégéskor megsemmisült. Ez a dokumentum az Állami Darnay Múzeum hagyatéka.

Title(s), language
language hungarian
language latin
Subject, content, audience
subject Magyar történelem
subject Veszprém vármegye
subject Veszprém
subject Sümeg
subject Padányi Bíró Márton
subject Sigfridt Rudolf
subject Magyar katolikus főpap
subject veszprémi örökös főispán
subject Királyi tanácsos
subject Adománylevél
audience researchers
Creators, contributors
creator Padányi Bíró Márton
publisher Padányi Bíró Márton
Time and places
place of publishing Veszprém
spatial reference Veszprém
location of physical object Sümeg
temporal reference 1761.06.06.
Attributes
medium paper
extent 22,5 x 36 cm
colour image monochrome
format jpeg
Legal information
rightsholder Kisfaludy Sándor Emlékház
access rights rights reserved - paid access
Source and data identifiers
source Kisfaludy Sándor Emlékház
registration number 72.68.2427