E dokumentum három levelet és egy adatlapot tartalmaz. Az első levél egy ajánlás, melyben múzeumszolgai állásra Balogh János rokkant katonát ajánlja a budapesti Magyar Királyi Rokkantügyi Hivatal az Állami Darnay Múzeumba Sümegre. Mellékeli hozzá a második oldalon található adatlapot Balogh János adataival. A második levelet a Hivatal Császárfürdői Intézete küldte Darnay Kálmánnak, melyben kéri az elfogadó nyilatkozat mielőbbi megküldését számukra. A harmadik levélben, pedig közlik, hogy Balogh János nem fogadta el az állást anyagi okokra hivatkozva. 1915–1916-ban már léteztek olyan szervezetek, amelyek az invalidusok (azaz a harctéri szolgálatra alkalmatlan katonák) ügyével foglalkoztak: a Csonkított és Béna Katonákat Gondozó Bizottság, illetve a Magyar Királyi Rokkantügyi Hivatal. Létrehozásukat a rokkantak különösen nagy száma indokolta, ugyanis 1915 áprilisában már 20 ezer hadisérültet tartottak nyilván, akik közül béna 12 ezer, csonka hatezer volt. Ennek a két hivatalnak az ügyeit vette át 1917 márciusában a rendeletileg létrehozott Országos Hadigondozó Hivatal. Sümeg város Veszprém vármegyében, a Sümegi járásban. A település eredetileg Szent István király korától az 1950-es megyerendezésig Zala vármegyéhez tartozott. A város számos történelmi emlékkel és műemlékkel büszkélkedhet. Legismertebbek a sümegi vár, püspöki palota, Kisfaludy Sándor szülőháza és az őskori kovakő bánya. Szentmártoni Darnay Kálmán (1864 – 1945); régész, muzeológus, író, királyi tanácsos, kormányfőtanácsos, az Állami Darnay Múzeum alapító igazgatója. Országszerte elismert gyűjteménye révén a nemzet nevelője lett. Egymaga hozta létre és működtette Sümegen a Darnay Múzeumot, melyet 1907-ben az államnak adományozott. Vidéki viszonylatban a leggazdagabb múzeumok közé tartozott. 1937-ben a múzeumot – a Kisfaludy anyag kivételével – a keszthelyi Balatoni Múzeumba szállították át, ahol nagy része a második világégéskor megsemmisült. Ez a dokumentum az Állami Darnay Múzeum hagyatéka.