Reviczky Ádám latin levele Szegedy alispánhoz. Reviczky Ádám gróf (Debrecen, 1786. május 23. – Heiligenkreuz (Alsó-Ausztria), Ausztria, 1862. április 21.) magyar főúr, katona, jogász, reformkori politikus, főkancellár, 1830-tól az MTA igazgatósági tagja. A Reviczky család egyik legjelentősebb tagja. Szülei Reviczky József (1750–1815) és Laczkovich Anna voltak. Nejétől, Szumlanszka Szidónia bárónőtől két gyermeke született: egy leány, aki Bécsben apáca volt és egy fiú, Reviczky Elek , akivel a grófi családnak magva szakadt. Jogi tanulmányait a bécsi Theresianumban végezte. Vizsgái során a jogtudományokban való kiváló képzettségének elismeréséül I. Ferenc császártól gyémánt gyűrűt kapott. 1805-ben Galiciában a királyi ügyészség szolgálatában kezdte hivatásos jogászi pályáját. 1807-ben ugyanott a kormányszékhez helyezték. 1808-ban a bécsi cseh–osztrák egyesített udvari kancelláriához (Vereinigte Hofkanzlei) nevezték ki fogalmazóvá. 1809-ben beállt a hadseregbe mint önkéntes hadnagy. Részt vett a Napóleon elleni háborúban. A békekötés után, 1811-ben királyi táblai ülnökké és királyi kamarássá nevezték ki. 1814-ben a napóleoni háborúk után visszaszerzett Velencében a cs. kir. kormányszéknél valóságos tanácsossá, 1815-ben a Szárd–Piemonti Királyság határán állomásozó osztrák császári haderő élelmezési főnökévé, majd a megszállt Franciaországban a Mont Blanc, Isère és Rhône megyék (département) polgári biztosává nevezték ki. 1818-ban Rainer főhercegnek, a Lombard–Velencei Királyság alkirályának kamarai előadói tanácsosa, 1819-ben udvari tanácsos lett. 1822-ben a galíciai királyi főkormányszék előadója, 1823-ban államtanácsos lett, 1825-ben grófi rangra emelték, és a cs. kir. egyetemes udvari kamara (a későbbi Pénzügyminisztérium) alelnöke lett. 1826-ban magyar királyi udvari alkancellárrá és főudvarmesterré nevezték ki, Almásy Ignác temesvári alkancellár helyére. Az 1826-ban elhunyt Koháry Ferenc József herceg helyére a király (átmenetileg Szőgyény Zsigmondot, majd) 1828. április 25-én Reviczky Ádámot nevezte ki magyar főkancellárrá és a Magyar Királyi Szent István-rend kancellárjává. Főkancellársága idején bontakoztak ki a magyarországi reformmozgalmak. Ugyanekkor Borsod vármegye főispánja is lett. 1830-ban az MTA igazgató tagja lett. Az 1832–36-os országgyűlés során ultrakonzervatív nézetei miatt politikai ellentétbe került József nádorralI. Ferenc császár és király 1835-ös elhunyta után, az országgyűlés végén Reviczkyt megbuktatták. 1836-ban felmentették a főkancellári tisztségből, utódja Malonyay János lett. Visszatért a Lombard–Velencei Királyságba, majd a császári diplomáciától kapott megbízásokat teljesített. A toszkánai nagyhercegi udvarnál Ausztria követe és meghatalmazott minisztere lett Firenzében majd Pisában. Megbízatásának lejártakor visszavonult a közélettől. Velencében, majd Bécsben élt. Tagja lett az 1847-ben megalakított Bécsi Tudományos Akadémiának. Idős korában a heiligenkreuzi apátságban élt, itt hunyt el 1862-ben. Szentmártoni Darnay Kálmán (1864 – 1945); régész, muzeológus, író, királyi tanácsos, kormányfőtanácsos, az Állami Darnay Múzeum alapító igazgatója. Országszerte elismert gyűjteménye révén a nemzet nevelője lett. Egymaga hozta létre és működtette Sümegen a Darnay Múzeumot, melyet 1907-ben az államnak adományozott. Vidéki viszonylatban a leggazdagabb múzeumok közé tartozott. 1937-ben a múzeumot – a Kisfaludy anyag kivételével – a keszthelyi Balatoni Múzeumba szállították át, ahol nagy része a második világégéskor megsemmisült. Ez a dokumentum az Állami Darnay Múzeum hagyatéka.