Az 1950-es évek második felétől közel 10 éven át százas darabszámban gyártották a Szovjetunióban a maga korában közepes teljesítményűnek számító URAL 2 számítógépet, ezekből 3 darab jutott el Magyarországra. A berendezés nagy áramfogyasztásáról és érzékeny működéséről számos történet kering. Főtárként ferritgyűrűs és mágnesdobos egységek szolgáltak, a mágnesszalagos, illetve filmszalag alapú lyukszalagos eszközök megbízhatatlanok voltak. Az 1000-1200 művelet/s sebesség és a mintegy 100 000 adat befogadására alkalmas tárkapacitás jóval szerényebb, mint a mai programozható zsebszámológépeké; igaz, a tárak sokfélesége és a félvezetős kor előtti, tekintélyes mérete miatt ezekkel valójában nem összevethető. A gépre programot írni gépi kódban lehetett, 8-as számrendszerben, az egycímes, fix- és lebegőpontos műveleteket tartalmazó utasításkészlet felhasználásával. Bármennyire drága és komoly berendezés volt is, természetesen készültek rá játékprogramok is (például Tic Tac Toe, azaz 3*3-as amőbajáték); ilyenek készítésében egy akkori kamasz fiú jeleskedett: ifjabb Simonyi Károly, Charles Simonyi, aki később a Microsoft egyik vezető szoftverfejlesztője lett. A teljes URAL 2 számítógép egyetlen hazánkban fennmaradt példánya Budapesten, a MMKM Tanulmánytárában látható; a kiállításon az URAL 2 elektroncső tároló szekrényét mutatjuk be.