Darnay Kálmán keményhátú fotója ez a dokumentum. Moser műtermében készült Sümegen 1924-ben. Egy, az aláírásával ellátott példányát Sára nevű lányának ajándékozta 1924. május 22-én. Ez utóbbi a Kisfaludy Sándor Emlékház Darnay szobájában látható. Szentmártoni Darnay Kálmán (szül: Dorner Kálmán, Sümeg, Zala vármegye, 1864. május 11. – Sümeg, Zala vármegye, 1945. július 3.) régész, muzeológus, író, magyar királyi tanácsos és magyar kormányfőtanácsos, az Állami Darnay Múzeum alapítója, igazgatója volt. Felmenője a Sopron vármegyei lakó Dorner Péter, 1645. október 24-én III. Ferdinánd magyar királytól szerzett nemességet. Dorner Kálmán 1864. május 12-én született Sümegen. Édesapja Dorner Kajetán (1828–1907) kereskedő volt; ő magyarosíttatta a család nevét 1884-ben Darnayra, majd 1915. augusztus 16-án erre királyi engedélyt szerzett, valamint az uralkodó a "szentmártoni" nemesi előnevet adományozta neki. Darnay Kálmán édesanyja eiterizi Eitner Anna (1837–1912), a koronás arany érdemkereszt tulajdonosa, a Sümegvidéki Vöröskereszt egylet elnöke volt, akinek a szülei Eitner József (1785–1845), Sümeg város bírája, és Paczer Anna (1807–1874) voltak. Darnay Kálmán testvérei: Darnay Károly, Darnay Béla, Darnay István (1861–1895), Darnay Géza, Darnay Kajetán, Brenner Elekné Darnay Anna, és Kaiser Lajosné Darnay Emma voltak. Iskoláit szülőhelyén és apja kérésére a kereskedelmi akadémiát Grazban végezte, ezután Ausztriában és Németországban utazgatott, ahol felkereste az ottani múzeumokat, régiségboltokat is. A kereskedői pályát választotta, de szabadidejét a régészetnek szentelte. 1887-ben átvette édesapja vaskereskedését, melyet később fűszerüzlettel is kibővített. A környéken régészeti ásatásokat folytatott. A régiséggyűjtési szenvedélye 1877-ben kezdődött, ekkor a sümegi várban egy reneszánsz díszes sarkantyút talált. Hamarosan tekintélyes gyűjteményre tett szert régiségekből. A földművesek a számukra értéktelen régiségeiket a vaskereskedésben szerszámokra cserélték el, valamint az üzlet jövedelméből is vásárolt értékes régiségeket. Gyűjteményét feldolgozta, rendszerezte. Később megismerkedett és barátságot kötött Rómer Flórissal, Pulszky Ferenccel és Hampel Józseffel, a kor kiváló szakembereivel, bekapcsolódott az általuk irányított régészeti feltárásokba. Régészeti megfigyeléseit szakfolyóiratokban (Archaelogiai Értesítő, Archaeologiai Közlemények, Múzeumi és Könyvtári Értesítő, Zalai Közlöny) publikálta. 1889-ben részt vett Berlinben a régészeti konferencián. 1890-ben az Országos Régészeti és Embertani Társulat igazgatói választmányának tagjává választották. Országszerte elismert gyűjteménye révén a nemzet nevelője lett. Egymaga hozta létre és működtette Sümegen a Darnay Múzeumot, melyet 1907-ben az államnak adományozott. A múzeum vidéki viszonylatban a leggazdagabbak közé tartozott. 1937-ben a múzeum kiállítási tárgyait – a Kisfaludy anyag kivételével – a keszthelyi Balatoni Múzeumba szállították át, majd nagy része a második világégéskor megsemmisült. Ez a dokumentum az Állami Darnay Múzeum hagyatéka. Sümeg város Veszprém vármegyében, a Sümegi járásban. A település eredetileg Szent István király korától az 1950-es megyerendezésig Zala vármegyéhez tartozott. A város számos történelmi emlékkel és műemlékkel büszkélkedhet. Legismertebbek a sümegi Vár, a Püspöki Palota, Kisfaludy Sándor szülőháza és az őskori kovakő bánya.