Csehov szövege méltán vált a drámairodalom klasszikusává, de ha az általa vázolt problémák nem is, azok felvetési módja és a bennük rejlő fergeteges humor a mai befogadó számára -- a több mint százévnyi távolság miatt -- már nem feltétlenül értelmezhetőek. Ennek kiküszöbölésére vállalkozott társulatunk, amikor úgy döntöttünk, hogy a darabot úgy állítjuk színpadra, hogy közben mind a szöveget, mind a problémákat aktuálissá, jelenünkben is megfoghatóvá tesszük. Színdarabunk helyszíne egy vidéki színház büféje, ahol minden előadás után összegyűlnek a művészek, hogy szeressenek és gyűlöljenek, sírjanak és nevessenek. De leginkább filozofálnak az alkotás, a művészet mibenlétéről, és a legfőbb kérdések ezek: globalizált társadalmunkban mennyire helytálló még az elutasító magatartás a nyugati kultúra iránt? Lehet-e a múlt dicsőségére építeni a jelen esztétikáját? Hogyan fonódhat össze magánélet és hivatás?