Kapcsa János festményei a figuratív és nonfiguratív fogalmazás határmezsgyéjén járnak. Mindig eredeti élményekből indult ki, ugyanakkor felhasználta a klasszikus avantgárd tanulságait is. Festészete többnyire szociális témakörű. Érzelmileg kötődik az Alföldhöz, az ott élő emberekhez és motívumokhoz. Kicsit műemlékszerűen látja ezt a világot, talán ezért is tűnik tragikusnak, ahogyan megfesti képein. A grafika és a festői elemek ötvözetéből alakítja ki alkotásait. Szűkebb világának népi hagyományairól és annak jelenéről vall. Alkotásait kevés szín, tónusos képalkotás, kontrasztos fény-árnyékos megnyilvánulások jellemzik, erőteljes gesztusokkal alkalmazva.

John's paintings are figurative and non-figurative terminal act of composition crossroads. I always started out from the original experience, but has used the lessons of the classical avant-garde. His paintings are mostly range of social topics. Emotionally attached to the lowlands, and the people who live there and subjects. A little historical bounds see this world is probably why it seems tragic as paints his pictures. Formed by the works of graphic and pictorial elements of the alloy. In the narrower world of folk traditions and the present of religion. His works are few colors, tonal imagery, contrasting light and shade characteristics, using powerful gestures.