Keonch Ferenc ezt kisebbik lányának, a négy éves Hajnalkának készítette. Együtt dolgoztak esténként, hétvégén. Ha a kislány megkérdezte, mit is csinál apa, az volt a válasz: "fúrok, faragok, fabrikálok." Ez megnyugtatta, nem kérdezősködött tovább. Aztán szenteste ott csillogott a karácsonyfa alatt a frissen festett míves munka. A precízen kidolgozott gyönyörű gazdasági udvar, ház, istálló, ólak minden, ami egy igazi gazdaságban kell. Ékessége egy szekér, amely élethű mása az igazinak. A kerekes kút a hozzáillő lánccal, vödörrel mindig, mindenkit elbűvölt. És az ablak alatti virágoskert! Benne pici pad. Nyitható kertkapuk, zöld kerítések mind-mind a játékot és a fantáziát élénkítették. Az állatok és emberkék vásárolt gipsz figurák. Minden egyéb a család keze munkája.

Ferenc Keonch prepared the toy farm in 1948 for her younger daughter, the four-year-old Hajnalka. They worked together in the evenings and on weekends. Whenever the girl asked what he was doing, the father used to say 'I am just whittling'. Then she was satisfied with the answer and stopped asking. On Christmas Eve, the freshly painted work of art glittered beneath the Christmas tree: a precisely elaborated farmyard, the house, the stable, sties and everything that a real farm needs. Its honour is a cart that looks like a real one. Everybody was enchanted by the draw well with chain and bucket. And the flower garden under the window, with a small bench, openable gates and green fences all enlivened the game and imagination. Animals and people were plaster figures bought in shops, but all the other things were made by the family members.