Motorizáció Pécsett – Varga Gyula kocsigyára
Pécs hírnevét nemcsak a Zsolnay kerámiák öregbítették, hanem többek között Varga Gyula kocsigyára is, bár az ő érdemeiről alig hallunk. Legfrissebb válogatásunk elsősorban az autók szerelmeseinek nyújthat élvezetes olvasmányt, ugyanakkor a Varga család fényképei által egy izgalmas korszak is megelevenedik, és természetesen egy család életébe is bepillantást nyerhetünk.
Hintóktól a robbanómotorig
Bár a hazai motorizáció központjai a fővároson kívül Miskolc, Székesfehérvár és Szeged volt, a gépjárművek a századforduló után az egész országban egyre elterjedtebbek lettek, és itt most ne csak a lakossági felhasználásra gondoljanak. A KSH összesítése szerint 1926-ban már több mint tízezer gépkocsi szerepelt a nyilvántartásban, ezek között voltak teherautók és buszok is. A kezdetekre jellemző, hogy a jól bevált kocsikat modernizálták, így azok tulajdonképpen "motoros hintókként" funkcionáltak. Ami a kocsi szerkezeteket illeti, a gyártók rendszerint csak az alvázat készítették el (a MARTA is ilyen volt) a kocsiszekrényt más cégekre bízták. Magyarországon a kocsigyártók vállalkoztak először karosszériagyártásra.
Így kezdődött
Hasonló fejlődési minta figyelhető meg a pécsi Varga Gyula kocsigyárban is. A gyár id. Varga Gyula vezetésével 1894-ben indult, a Rákóczi út 45. szám alatt. Az üzem először a hintóival keltett feltűnést, ezeket a környék arisztokratái is szívesen vásárolták, rendszeres üzletfelei voltak: a bakócai Majláthok és a siklósi herceg Benyovszky család is. Mégis, a cég első jelentős sikere, hogy a posta egyik legnagyobb kocsibeszállítója lett. Természetesen nem véletlenül, hiszen a kanyargós, meredek hegyi utakat ismerő Varga tudta, olyan járművet kell terveznie, mely erős, de nem nehéz. A könnyű, karcsúra méretezett, alig kétszáz kilogramm súlyú kocsin a bírák szeme is megakadt. Így készült el több mint száz zöld postakocsi a Magyar Királyi Posta Kincstár megbízásából.
A hintókat persze nem szorította ki azonnal a motoros gépjármű. Jól látható átmenet figyelhető meg, ami a gyár raktárkészletén is meglátszott: az eladó fogatok éppúgy megtalálhatóak voltak benne, mint az omnibuszok. Kezdetben a Hal tér mellett, a Rákóczi út 45. szám alatt dolgoztak, de itt a manufaktúra egyre égetőbbé váló helyhiánnyal küzdött. A visszaemlékezések szerint, munkakezdéskor a mester munkásainak ki kellett tolni a már elkészült kocsikat az utcára, majd munka végeztével azokat visszahúzni. A 20-as években már fia, ifj. Varga Gyula is aktívan részt vett az üzem életében, és ekkor kezdett a gyár a karosszériagyártás felé is nyitni. Fokozatosan tehette át székhelyét a Rákóczi út 34. szám alá, egy levélpapír tanúsága szerint 1918-ban még kettős fejléc szerepelt. Végül 1926-ban a cég új névvel: Varga Gyula Autókarosszéria- és Kocsigyárként kezdett működni. Ma egyik épülete sem áll már, az egyik telken a Konzum Áruház, a másikon a Táblabíróság található.
Elsőségek
Még az idősebb Varga kapott megbízást, az első világháború kirobbanásának évében Pécs városától arra, hogy építsen mentőkocsit. Ekkor már tömegesen érkeztek háborús sérültek a vasútállomásra, tovább szállításukra, kórházba vitelükre, érthető módon nem volt felkészülve a város. A közadakozásból finanszírozott projekt Vargát is elragadta, a járművet az elérhető legkorszerűbbre építette. Konstruktőri leleményéről a helyi sajtó is beszámolt ti., külön telefonon beszélhetett egymással a mentőorvos és a kocsis, emellett a kocsit olyan erős, állítható fényszórókkal szerelték fel, amik lehetővé tették az éjszakai helyszíni baleseti segítségnyújtást is. Mindez olyan hírnevet generált üzletének, hogy 1915-ben bevezettette a telefont.
1926 májusában kezdte meg működését a gyár területén az első benzinkút Pécsett. Nyilvános töltőállomásként, de nem közterületen működött, a Steaua cég „Rex” márkanevű benzine volt elérhető. A hálózat tagjaként az első tíz hónap során 135.200 liter benzint forgalmazott, persze kézi pumpálással, beépített üvegedényen keresztül, külön külső kannás keveréssel. Úgy látszik, 1926 több szempontból is meghatározó év volt a számára, többek között sajtóhirdetés tájékoztatott arról, hogy a a Steyr cég megyei képviseletét a Varga gyár látja el. De nemcsak Steyr alvázra készült felépítményeket találhatunk a galériában, vannak Magosix, MÁVAG-Mercedes és T-Ford alvázra épült járművek is, ez utóbbi Első Pécsi Taxi-ként vonult be a pécsi taxik történelmébe. Gaál György megrendelésére készült, a hatüléses kocsi, a fényképen első harkányi próbaútján látható.
Pécs 1926-ban úgy döntött, hogy a köztemetői forgalom bonyolításához két, 24 személyes autóbuszt vásárol. Az alvázak megvásárlása után, a karosszéria elkészítésével Varga Gyulát bízták meg. 1926. augusztus 19-én indult el az első pécsi autóbuszjárat, a korábban kizárólagos – a pécsi villamosközlekedésről írtunk már korábban. A város címerével díszített, 2 darab 47 lóerős, bőrüléses Renault gyártmányú busz, a Széchenyi tér és a Köztemető közötti útvonalon közlekedett. A járatok rendszerint 30 percenként közlekedtek, nyáron 19:15-ig, télen 18:15-ig, és csakúgy, mint a villamosokra lehetőség volt bérletváltásra is. Bár a lakosság némi ellenérzéssel viseltetett a busz iránt, mivel azt benzinszagúnak találták, ettől függetlenül 1927-ben több mint százezer utast szállítottak az autóbuszok, így nem csoda, hogy 1928-ban újabb jármű vásárlására adta a fejét a város, aminek karosszériáját ismét a Varga Gyula gyár készíthette. 1938-ban használták először a Mecsek garázs nevet, így ifj. Varga Gyula, tulajdonképpen jogilag is elválasztotta cégét édesapja kocsigyárától. A Mecsek garázs továbbra is szolgálta a pécsi tömegközlekedést, buszokat gyártott, de a város a mentőautóit is nekik köszönhette.
Mindennapok Pécsett – egy nem mindennapi család élete képekben
Kirándulás a Tettyén, ücsörgés a Bazilika előtt egy padon, munka a gyárban. Dr. Varga Csaba által összegyűjtött fényképeken nemcsak a gyár története elevenedik meg. A családról készült felvételeken cseperedő gyermekeket láthatunk és szüleik életéből is elcsíphetünk néhány emlékezetes pillanatot. Avatott szemek Pécs városának fejlődését is szemrevételezhetik, addig nem ismert utcaképekben, vagy nagyon is jól ismert részletekben. Tanulmányozhatják a Zsolnay-szobrot a létező összes profilból, vagy a Vasútigazgatóság gyönyörű épületét. Az idilli fényképekbe csak a második világháború borzalma tolakodik be, de ott is olyan árnyaltan, hogy talán fel sem tűnik, itt véresen komoly dolgok történtek. A család tagjainak bemutatásával adós maradt írásunk, de talán beszélnek helyette is a fényképek. Milyen emberek lehettek? Roppant szorgalmas, kitartó és tehetséges, ezek nélkül aligha működhetett volna a cég az államosításig.
TÉ
Forrás:
