Kácsfalutól Párizsig

Angster József 1834-ben a mai Horvátországban található Kácsfalun (ma Jagodnyak) született, katolikus német bevándorló család sarjaként. Életéről, fiatalkorától Naplója tudósít. Eszerint József alig hat éves, amikor megismerkedik a falusi munka nehézségével, de szabad idejében már ekkor különféle pengetős vagy fúvós kis hangszereket készített. 

16 évesen asztalos inasként kezdi pályafutását Eszéken, majd hosszú vándorutat tesz. Megfordul Bácskában, Bécsben, Drezdában végül Párizsban köt ki, az Aristide Cavaillé-Coll orgonaépítő cégnél. Aristide Cavaillé-Coll  a színdús szimfonikus orgonahangzás, az új típusú hangszínek és új orgonaépítészeti megoldások feltalálója volt. Neve garancia volt a minőségi munkára. Angster jól érzi magát a mesternél, egyre több önálló munkája is van, számítanának is rá, de ő vissza akar térni szülőföldjére, ezért 10 év tapasztalattal a háta mögött hazatér.

Letelepedés Pécsett

Pécsett az orgonaépítők, Lesnyik József és Unger Vince, a nehéz időkre hivatkozva nem alkalmazták, ezért szülőfalujában harmóniumok és verklik javítására kényszerült. A kácsfalui zsidó boltos, Weiss hívta fel Angster figyelmét az épülő pécsi zsinagógára, amelybe egy orgonát is szánt a hitközség, Angster először nem vette komolyan a felkérést, de a kereskedővel való második találkozásukkor egy ajánló levelet is kapott tőle. A levéllel felkereste Weiss sógorát, egy Blau nevű rőfkereskedőt, aki összeismertette a helyi izraelita közösség egyik vezetőjével, Justussal.

Justus le is vizsgáztatta a fiatal Angstert a fiával. Ugyanis Angsternek franciául kellett beszélgetnie a fiúval. A Cavaillé-Coll műhelyben készült minősítő írás is igen meggyőzőnek bizonyult, így a hitközség egy hónap múlva fel is kérte, hogy készítsen egy orgonatervet, költségvetéssel együtt.

A költségvetés eredetileg 3600 forintról szólt, de végül 3000 forintért vállalta el a munkát. Nagyon nagy merészség volt, ilyen kevés pénzért elvállalnia a feladatot, de azzal biztatták: ez az orgona újabb megrendeléseket hoz a konyhára. A fiatal orgonakészítőnek pedig szüksége volt referenciára.
Bár a hitközségi orgona valóban igen olcsón készült, külön alkalmazták Angstert az orgona karbantartásáért, így pár év alatt vissza tudta fizetni a kölcsönöket a mester.

A zsinagóga orgonáját végül 1869. március 21-én adták át. Az esemény jegyzőkönyvéből kitűnik, hogy páratlan hangszer készült. Ezt követően valóban sorra jöttek a megrendelések az ország különböző pontjáról, mind egyházi (katolikus, református, evangélikus, izraelita, unitárius, görög-katolikus), mind állami megrendelések tekintetében.

A pécsi letelepedését követően Angster már nem egyedül dolgozott, munkatársnak szerződtette Brusch Lajost. 1874-ben, a géderlaki orgona építésekor pedig végleges helyére költözött telepe, a József utca 30-ba, ahol már saját síprészlege is lett, így nem kellett többé Franciaországból rendelnie a sípokat.
1876-ban már a huszadik orgona készült, ez a kalocsai székesegyházba épített hárommanuálos, 45 regiszteres, több mint 2500 sípos orgona is nagy sikert aratott. 1881 februárjában dr. Haynald Lajos kalocsai érsek a rangos „kalocsai érseki orgonaépítő” címet adományozta Angsternak. 

A 100. orgonát pont a pécsi Székesegyház számára készítette 1887-ben. Az orgonák sorát is hosszú lenne felsorolni, csak néhány a legismertebbek közül: a budapesti Kálvin téri, a debreceni Kossuth téri, a szabadkai és a budapesti terézvárosi, a fasori református templomban, valalmint a győri székesegyházban és a kassai dómban hangzott fel egykoron Angster-orgona.

Angster József és Fia

Angster József felnőtt kort megért hat gyermeke közül a két fiú, az 1874-ben született Emil és az 1876-ban született Oszkár választotta hivatásul az orgonaépítészetet.

1896-ban az apa cégtársként jegyeztette be Emil fiát („Angster József és Fia”). A budapesti bazilika nagyszabású orgonaépítésének 33 (opus 450) három manuálos játszóasztal-rajzát pedig már Oszkár fia készítette el. A gyáralapító József 1918-ban hunyt el.

Az Angster fiúk termelékenységükben még apjukat is túlszárnyalták. Az első világháborúig közel ötven orgonamű hagyta el évente az Angster József és Fia orgona- és harmóniumgyárat. Klebelsberg Kunó kultuszminiszter pártfogásával 1930-ban az Angster-gyár megépítette a szegedi Fogadalmi-templom ötmanuálos, 136 regiszteres grandiózus orgonáját.

Emil 1939-ben, Oszkár 1941-ben bekövetkezett halála után fiaik vezették tovább a gyárat. Az 1917-ben született gépészmérnök Angster József a gyár műszaki vezetője, unokatestvére, Imre (1916-1990) pedig kereskedelmi vezetője lett. A második világháborút követő néhány évben a piac beszűkülése és anyagbeszerzési gondok miatt kevés orgona készült.  Az Angster-gyár 1949. december 28-án állami tulajdonba került. A két vezetőt, Angster Józsefet és Imrét 1951-ben koncepciós perbe fogták, a családnak a lakásukból is ki kellett költöznie. A Pécsi Hangszer- és Asztalosárugyár néven tovább működő üzemben különböző faáruk készültek, főleg koporsók, ám 1953-tól végleg megszűnt a gyártás. 

Úgy tűnik, Pécs városa továbbra is jeleskedik az orgonaépítésben. A Pécsi Orgonaépítő Manufaktúra Kft. többségi tulajdonosa, mindössze 12 éves volt, amikor eldöntötte orgonaépítő lesz.
Ez az érdeklődés családi örökség lehet, hiszen dédapja és ükapja is orgonaépítéssel foglalkozott az egykori Angster-gyárban. A manufaktúra egyik legnagyobb koncerttermi orgonáját, a budapesti MÜPA Bartók Béla Nemzeti hangversenytermében hallhatja a vájt fülű hallgatóság.

Az egykori gyár klasszicista stílusban épült központi épületének a falán, egy stilizált orgonát ábrázoló emléktábla jelzi, az orgonagyár helyét. 

TÉ

Forrás:

Műemlékvédelem, 2011 (55. évfolyam, 1-6. szám) 2011 / 2. szám / Hajdók Judit: Az Angster-orgonaépítők három generációja

https://www.hangster.hu/a-gyar-tortenete