Studium Generale Quinqueecclesiense

Pécs és az ország első egye­teme 650 évvel ezelőtt, 1367. szeptember 1-jén nyitotta meg ka­puit, ez az intézmény volt a Studium Generale Quinqueecclesiense. Az egyetem alapítását V. Orbán pápa hagyta jóvá, a kivitelezés Vilmos püspök nevéhez köthető, aki Nagy Lajos király hozzájárulásával, a pécsi püspökség anyagi erejére támaszkodva hozta létre az egyetemet, mely szervesen illeszkedett az első közép-európai egyetemalapítási hul­lámba, hazánk első egyetemét Prága (1348), Krakkó (1364) és Bécs (1365) előzte meg. Az egyetem székhelyének kiválasztásában elsősorban az alapító Vilmos püspök személye, a püspökség gazdasági helyzete és a város regionális központi szerepe volt megha­tározó, de jelentős hátteret jelentett a magas színvonalon működő székesegyházi tanintézet is. Tudomásunk szerint két egyetemi fakultással, a bölcseletivel (facultas artium) és a kánonjogival (facultas decretorum) működött, lehetséges, hogy fel­állították az orvosi kart (facultas medicorum) is, azonban erről nem maradtak fent adatok. Mivel az egyetemnek nem volt önálló épülete, az oktatás - a korabeli európai gyakorlatnak megfelelően - különböző helyszíneken folyt: a székesegyházi iskola termeiben, a professzorok lakásán, templomokban vagy a szabad ég alatt. Az egyetem az 1390-es években szűnt meg, az óbudai egyetem 1395-ös alapítása idején a pécsi szinte biztos, hogy nem működött. A pécsi középkori egyetem feltételezett épületét 1978-1998 között tárták fel a püspökvárban. 2015-ben a helyreállított épületben állandó egyetemtörténeti kiállítás nyílt meg, jelentős középkori gótikus szobrászati emlékekkel.

M. Kir. Erzsébet Tudományegyetem

A városban egyetemi szintű képzés ezután nem létezett a 20. század elejéig, a neves és színvonalas káptalani iskola azonban továbbra is fennmaradt. Pécs több hasonló helyzetű magyar várossal együtt küzdött azért, hogy az ország második – majd miután az 1872-ben a Kolozsváron létrejött – harmadik egyetemnek otthont adhasson. Azonban az országgyűlés 1912-ben Pécs ellenében a pozsonyi és debreceni egyetem létrehozásáról döntött. Az I. világháború után, 1919. januárjában a csehek elfoglalták a pozsonyi egyetemet, amely 1921-től átmenetileg Budapestre költözött, és csak hosszas tanácskozások után, az 1921. XXV. törvény alapján nyert elhelyezést a Pécsi magyar királyi Erzsébet Tudományegyetem. Azonban az egyetem Pécsre költözése a szerb hadsereg megszállása miatt sokat késett, az első tanévet így csak 1923-ban tudták megnyitni. A városnak az egyetem költözésével sok teendője akadt; több mint ezer egyetemista, valamint professzorok és családjaik elhelyezéséről kellett gondoskodni, a karok intézeteit elhelyezni, klinikákat létrehozni, könyvtárat felállítani. Mindezt nagyon kevés idő - mindössze két év - alatt hozták létre. A Trianoni diktátum utáni gazdasági helyzetben, ami az országhatár szélére került várost különösen sújtotta, nem lehetett új egyetemi negyedet építeni, meglévő városi vagy állami kézen lévő épületeket, intézményeket kellett erre felhasználni. A szervezeti egységek a városi kórházakba és középfokú oktatási intézményekbe kerültek, új beruházásra ekkor még nem került sor. A Hadapródiskolát ekkor még nem sikerült a Honvédelmi Minisztériumtól megszerezni, így a mai Rákóczi úti állami főreáliskola maradt, mint a legnagyobb felhasználható ingatlan, ugyanakkor a püspök átengedte a Lyceum-templomot és a Klimo Könyvtárat.

Az oktatók letelepítése az új egyetemi városba rendkívül fontos volt. A jogi kar esetén a beolvasztott püspöki jogakadémia, míg az orvoskar esetén a helyben dolgozó praktizáló szakemberek munkájára lehetett számítani, akik a kialakítandó klinikák orvoskarát képezték. A városlakók korábbi idegenkedésük ellenére, ahogy egyre több helyi diák is itt végezte felsőfokú tanulmányait, illetve az egyre jelentősebb vendégforgalom miatt, megszerették az egyetemet. Az építkezések, mint a Szent Mór Kollégium, sok pécsi iparos és építési vállalkozó számára nyújtottak megélhetést, ehhez hozzájárult még a karokon és a klinikákon folyamatosan dolgozó szak- és kisegítő személyzet foglalkoztatása. Takarékossági okokból azonban már 1925-ben felmerült az egyetem bezárása, mivel 1926/1927-es tanévben csökkent a beiratkozott hallgatók száma. Elsősorban az izraelita vallású hallgatók maradtak távol, de a pécsi egyetem híres volt a „nem megfelelő arányszámok”, a numerus clausus be nem tartásáról. Az 1927/1928-as tanévben elkezdték a Rákóczi úti központi épület teljes négyszögben való kiépítését. Az 1929/1930-as tanévben Pécs városa 600 ezer pengőt szavazott meg a jog- és bölcsészettudományi karok új épületére, mivel a diplomás túlképzés és a magas munkanélküliség miatt a bezárás veszélye újra felmerült. Az 1934/1935 tanévvel a jogi kar elfoglalta helyét az új épületben, a bölcsészkar épülete azonban nem készült el. Az 1940/1941-es tanévtől a bölcsészkart áthelyezték – a második bécsi döntés értelmében – Észak-Erdéllyel visszatért Kolozsvárra. A II. világháború utáni első tanévtől az egyetem neve a m. kir. előtag elhagyásával Pécsi Erzsébet Tudományegyetemre változott, majd 1948-tól Pécsi Tudományegyetem (PTE) nevet kapta.

1950-ben az orvosi kar kiválásával létrejött a Pécsi Or­vostudományi Egyetem (POTE), ekkortól a PTE csupán egy karral, az Állam és Jogtudományi Karral működött tovább. 1970-ben a Budapesti Felsőfokú Építő- és Építőanyagipari Technikum és a pécsi Felsőfokú Vegyipari Gépészeti Technikum összevonásával újabb felsőoktatási intézmény alakult a városban Pollack Mihály Műszaki Főiskola (PMMF) néven. 1975-ben a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem pécsi kihelyezett nappali tagozatos képzéséből – a PTE második karaként –  megalakult a Közgazdaságtudományi Kar.

Janus Pannonius Tudományegyetem

1982-ben az Állam- és Jog- tudományi Karral, a Közgazdaságtudományi Karral és – a Tanárképző Főiskola átminősítésével – Tanárképző Karral jött létre a Janus Pannonius Tudományegyetem (JPTE). Az 1990-es években a JPTE-hez csatlakozott Pollack Mihály Műszaki Főiskola, létrejött a Művészeti, a Bölcsészettu­dományi és a Természettudományi Kar­. Pécs felsőoktatására a XX. század második felében általánosságban a széttagoltság volt jellemző, 2000-ben jött létre az összevont egye­temi struktúra, a POTE, a JPTE és a szekszárdi Illyés Gyula Főiskola integrálásával, a neve újra Pécsi Tudományegyetem (PTE) lett. 2005-ben megalakult a Felnőttképzési és Emberi Erőforrás Fejlesztési Kar, 2016-ben pedig létrejött az – egyetem legfiatalabb – Gyógyszerésztudományi Kara.

Napjainkban a PTE a dél-dunántúli régió meghatározó felsőoktatási intézménye, Pécs legnagyobb munkáltatója. Szekszárdon önálló kara, Kaposváron, Szombathelyen és Zalaegerszegen kihelyezett képzési programja működik. A mezőgazdasági felsőoktatást kivéve csaknem minden tudományterületen oktat, klinikai központja és klinikái a város és a régió meghatározó egészségügyi egységei. Botanikus kertet, óvodát, több gyakorló iskolát (1. számú, 2. számú), Egyetemi Könyvtárat és Egyetemi Levéltárat tart fenn. Tíz karán több mint húszezer hallgató vesz részt oktatásban. Az egyetem keretein belül szakkollégiumok működnek, sportlétesítményei és a Janus Egyetemi Színház (JESZ) előadásai a város polgárai számára is nyitottak. Az egyetemen működik az Univ TV, és saját UnivPécs nevű folyóirattal is rendelkezik. A PTE aktívan vett részt a Pécs Európa Kulturális Fővárosa 2010 projekt megvalósításában, beruházó volt a pécsi Tudásközpont, valamint a Zsolnay Kulturális Negyed létrehozásában. 2012-ben átadták Szentágothai János Kutatóközpontot (Science Building) az Ifjúság útján. 2010-ben a felújított Szent Mór Kollégium épületébe költözött a rektori hivatal, a Tudásközpontba az Egyetemi Könyvtár, a Zsolnay Kulturális Negyedbe pedig a Művészeti Kar.

Számos híres jogász, művész, történész, filozófus és politikus került ki pécsi egyetem padjaiból, többek között két köztársasági elnökünk is, Mádl Ferenc és Sólyom László.

Felhasznált irodalom:

• Pécs Lexikon / főszerk. Romváry Ferenc, Pécs, Pécs Lexikon Kulturális Nonprofit Kft., 2010.

Szüts Etele