Hild József – a reformkor klasszicista mestere
A hazánkban élt Hildek Csehországból származtak, a család szinte valamennyi férfi tagja jeleskedett az építőmesterség terén. Kétségtelen, hogy a legismertebb Hild József lett, akinek épületei meghatározták a reformkori Pest arculatát. Édesapja korai halálával édesanyja örökölte apja mesterjogát, a fiatal Hild hivatalosan Hild Klára pallérosaként működött. Hogy milyen elfoglalt volt, jól mutatta, hogy mesterremekéne elkészítésére sem volt ideje – bár addigra a merev céhes szabályzás is enyhült –, végül életművére hivatkozva 1843-ban kapta csak meg a mesterjogot.
Hild József édesapja, Hild János a németországi Salesliben, a mai csehországi Zalezlyben született, építészeti tanulmányait Bécsben végezte. 1786-ban, 20 évesen érkezett Pestre Bécsből, hogy Isidor Canevale főpallérja legyen, a súlyos beteg építész helyett ő vezette a lipótvárosi Újépület építését. Fia, Hild József már itt született Pesten, az ifjú gimnáziumi tanulmányait a piaristáknál végezte, később a Bécsi Művészeti Akadémián tanult. A fiatal Hild gyakorlati ismereteinek javát az apja által vezetett építkezéseken sajátította el, 1809-től pedig már hivatalosan is szerepelt apja vállalkozásaiban, az ifjú Hild bizonyosan sokat tanult az apja által vezetett építkezéseken. Édesapja váratlan és korai halálával, mesterremek híján, édesanyja mesterjogán tervezhetett és vált Pest egyik legsikeresebb építészévé.
1822-ben házasságot kötött Ritter Karolinával, öt közös gyermekük közül három érte meg a felnőttkort: Rafael, Sándor és Sarolta. Hild rengeteg munkája ellenére sohasem halmozott fel tetemes vagyont, élete végéig bérlakásban élt, sokáig neje szüleinek támogatását élvezve. Sok tekintetben túlszárnyalta kortársait, pedig olyan építészekkel versenyzett, mint Pollack Mihály, vagy Kasselik Ferenc, azonban a közös munkára is akadt példa, az Üllői úti Mária Terézia laktanya munkálatait például Kasselik Ferenc irányította.
1844-ben egy szerény méretű nyaralót építtetett a mai Budakeszi úton, azonban nem sokáig élvezhette azt, néhány év múlva minden erőfeszítése ellenére csődbe ment, a villa pedig eladásra került. Az épületet pár éve felújították, sőt új funkciót is kapott, az MMA Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézetének ad otthont.
A klasszicista mester
Bár legelőször a belvárosi plébániatemplom munkálatainál találkozunk Hild nevével, nemcsak szakrális épületek tervezésében jeleskedett, a legtöbb lakóépülete az 1838-as pesti árvíz után készült, a korban divatos klasszicista stílusban. A legjelentősebb munkája az ún. Lloyd-palota, a régi tőzsdepalota, melyet 1948-ban bontották le, helyére az Atrium Hyatt szálloda épült. Szinte hihetetlen, hogy az egykori Kirakodó tér, a mai Széchenyi tér arculatát eredetileg csupa Hild tervezte ház határozta meg. Olyanok, mint a Heinrich-ház (1827–1828), a Lloyd-palota (1827), a Diana fürdő (1822), a Libaschinszky–Koburg-palota (1825), az Ullmann-ház (1834), a Wieser-ház (1837) és a Tänzer-ház (1836-1837), ez utóbbi ma is áll, közhivatal működik a falai között.
Lakóházak mellett fürdőket, szállót, de kastélyokat is találunk az általa tervezett építmények listájában. A felsorolt Diana fürdő tisztasági fürdőként működött az V. kerületben, az akkori Ács téren, a mai Széchenyi István tér 3. szám alatt. A fürdő neve kezdetben Dunafürdő volt, és igen népszerű volt tisztasága és célszerű berendezése miatt, ezért és nem éppen kedvező árfekvése okán főleg módosabb polgárok látogatták. De tudjuk, hogy 1827 körül rövid ideig gróf Széchenyi István is lakott a fürdő feletti első emeleti panzióban. A Diana fürdő körülbelül 80 évig működött, majd az 1900-as évek elején csökkenni kezdett a forgalma, főleg a budai gyógyfürdők presztízse miatt. Az épületet később a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank vette meg, lebonttatta, és a helyére saját székházat emeltetett, a palota ma a Belügyminisztérium székhelye.
Vidéki épületei közül említésre méltó a csákvári, a gyömrői, a bajnai és a tápiószentmártoni kastély.
De akadnak olyan épületek is, amelyek nem Hild tervei alapján készültek, de egy jellemző építészeti megoldása miatt mégis említésre méltóak. Ilyen a ma is megtalálható homlokzati megoldása, az oszlopos timpanonnal zárt előcsarnok, mely a nagybátyja, Hild Vince által felügyelt Kálvin téri református templomon látható. De a Deák téri templom homlokzata szintén az ő nevéhez fűződik.
A templomépítő
Hild egyik leggrandiózusabb műve az esztergomi bazilika, melynek építésébe 1839-ben kapcsolódott be, miután Packh János korábbi építészt otthonában meggyilkolták. Hild a kupolát vasszerkezettel építette meg, ami hazánkban akkor még újdonságszámba ment, valamint megemelte és oszlopokkal fogta körbe a kupoladobot. Később is jelentős esztergomi megbízásokat kapott, a Főszékesegyházi Könyvtár, a Reálgimnázium épülete és a Takarékpénztár is az ő tervei alapján valósult meg.
A teljes egészében Hildhez köthető székesegyház a Szent János apostol és evangélista, Szent Mihály főangyal, Szeplőtelen Fogantatás főszékesegyház, vagyis az Egri bazilika. Az egri, a Hildre oly jellemző templomtípus ékes példája a körbefutó oszlopsorral körül ölelt kupoladobbal és a timpanonnal koronázott nyitott előcsarnokkal együtt. Az egri székesegyház építéstörténete szerint gróf Esterházy Károly egri érsek a XVIII. század közepén határozta el, hogy a régi Szent Mihály templom helyén új és díszes templomot emeltet. Bár Páckh János tervei is ismertek, végül Pyrker érsek Hild Józsefet kérte fel a tervezésre és a kivitelezés levezénylésére. 1830. augusztus 28-án kötötték meg az építésről szóló szerződést és 1837-ben fel is szentelték a templomot.
Ha Hild életművét kutatjuk, nem lehet nem észrevenni, hogy milyen fontos mérföldkövek ezek a templomok, különösen a kupolák tekintetében. Így szinte evidens volt, hogy a pesti lipótvárosi bazilika tervezéséhez is Hildet kérik fel, hiszen ő rendelkezett a legnagyobb gyakorlattal a székesegyházak tervezését illetően. A Szt. István Bazilikához tervek egész sorát készítette, és a kivitelezés is az ő elképzelései alapján indult el 1851 augusztusában. Hild József egészen 1867-ben bekövetkezett haláláig vezette a munkálatokat, később kiderült, hogy az építőanyag minőségében és a kivitelezésben is voltak hibák. 1868. január 22-én a már felfalazott kupola beomlott. Hild sajnos, vagy szerencsére ezt már nem élhette meg. Bírálói halála után úgy gondolták, hogy nagyratörő tervei miatt statikai hibákat véthetett. A valóság azonban az, hogy eredeti terveiben Ybl Miklós sem talált hibát, ugyanakkor tény, hogy az építkezés során fellépő folyamatos pénzhiány miatt gyakran át kellett dolgoznia a terveket Hildnek, és lehetőleg mindenből a legolcsóbb megoldást kellett választania, valószínűleg ezek együttesen játszottak közre a kupola beomlásában.
Hild még korábban Pest díszpolgára, majd 1854-ben a város építésze lett, azonban az ezzel járó havi fizetést 1861-ben megvonták tőle, megrendelést alig kapott. Egyszerűen eljárt felette az idő, kiment a divatból. Felesége halála után magányosan élt, szinte elfeledve halt meg.
TÉ
Forrás:
Havas Gyöngyvér: Hild József, Holnap Kiadó, Budapest, 2017. (Az építészet mesterei 16.)
