A település környékén talált neolitikus és bronzkori leletek arra utalnak, hogy a mai Pécs területe az ősi időkben már emberlakta terület volt. Római kori neve Sopianae volt. A rómaiak a – főként a kelta és több más népcsoport összeolvadásából létrejött – pannon nép által felépített városokat fejlesztették tovább. Pannónia területének megszerzése Octaviánus hadjárataival kezdődött (időszámításunk előtt 44-től), melyek során megszállta a Száva környékét. Majd a rákövetkező évtizedekben Tibérius idejében agresszív, majd Nero idejében a békés katonai előrenyomulás taktikájával elérték egészen a Duna vonalát. Pécs, Krisztus előtt 10-ben került a Római Birodalom fennhatósága alá.

Sopianae – Pécs a rómaiak idejében

A fokozottabb katonai jelenlétre, a katonai táborok és kővárak építésére a Krisztus utáni 81-96 közötti időszakban a különféle barbár népek elleni védekezés végett volt szükség. A római birodalomba való beolvasztását követően a mai Pécs területe a Pannonia provinciájához tartozott. Hadrianus császár uralkodása idején városi rangot kapott, majd a 3. században Diocletianus ideje alatt az úgynevezett Valeria tartomány fővárosa lett. A római vízvezeték bizonyos szakaszai a mai napig megtalálhatók Pécsen. A rómaiakra jellemző volt, hogy igen szervezett módon avatkoztak bele a fennhatóságuk alá tartozó birodalom népeinek vallási és kulturális életébe:

„Az alattvalóknak az állam fensége iránti tiszteletét a császárkultusz szervezete és ünnepei voltak hivatva biztosítani… a császár isteni lényként való imádását igen ügyesen itt is az egyes néptörzsek ősi szakrális ünnepeivel és szent helyeivel kapcsolatban szervezték meg.” - Alföldi

A vandálok, ókeresztények és a magyar törzsek

A Krisztus után 271-től kezdődött a német nomád népek, a vandálok betörése és letelepedése. A vandálok elég rossz hírnévvel rendelkeztek, ami miatt gyakran az erőszakkal, pusztítással és az állatias, civilizálatlan viselkedéssel azonosítják őket, de ez nem felel meg a valóságnak. Prokopiosz feljegyzéseiből kiderül, hogy jóval kifinomultabb kultúrával rendelkeztek, mint ahogy az a mai köztudatban él. A negatív megítélésük fő oka, a keresztényüldözésen és területhódításokkal járó fosztogatásokon túl az, hogy a róluk szóló feljegyzések túlnyomó részt az ellenségeik tollából írt forrásokban maradtak fenn. 

A keresztényeket nem csak a vandálok, de a rómaiak is időnként - illetve bizonyos időszakonként - üldözték, az éppen hatalmon lévő császár valláspolitikájától függően. Az üldözésteli és üldözésmentes időszakok váltakozása a 300-as évek elejéig tartott, amikor Nagy Konstantin (Flavius Valérius Constatntinus) felvette a keresztény hitet. Igaz, a pécsi ókeresztény sírkamrák a nagy keresztényüldözések utáni időszakban keletkeztek, falaikat számos különleges, ókeresztény szimbólumokkal ékesített falfestmény díszíti, amik a késő római ókeresztény művészet kiemelkedő alkotásai. Később, a honfoglaló magyarok – Anonymus Gesta feljegyzése szerint – az Ete és Bojta vezette törzsekkel érkeztek Pécs területére.

Élet a török félhold alatt

A törökök jelenlétének kezdete Pécs 1541. szeptemberi ostromához köthető, habár elfoglalni csak 1543-ban sikerült. A várost Athinai Simon igyekezett a vár katonáival védeni az ellenségtől. Mivel a pécsiek számítottak a törökök elleni vereségre és a fosztogatásokra, a püspök és a német lakosság elmenekülése után a helyiek közül néhányan a hátrahagyott értékek fosztogatásába kezdtek. Meglepő módon a törökök végül – a szultán tiltása miatt – mégsem fosztogattak és mivel szükségük volt a magyar uralkodó osztály képviselőivel való együttműködésre, ez egyfajta barátságos birodalmi politikát eredményezett; például megkérdezték a pécsi magyarokat arról, hogy kit szeretnének uralkodónak. A helyi lakosok Kászim béget választották. 

Ez is jól mutatja, hogy a törökök bevonulása és jelenléte Pécsen nem úgy valósult meg, ahogy az a köztudatban él: a hódítást követően a törökök nem özönlöttek igazán nagy számban Magyarországra (csak olyan 50-80 ezer fő), ugyanis túl nagy volt a birodalmuk ahhoz, hogy az egészet „belakják”, így kulturális hatásuk is korlátozott mértékű volt, csak a városokra korlátozódott. Igaz, hogy a törökök sok templomot átalakítottak saját használatra Pécsett, de érdekes módon megengedték a keresztény vallásgyakorlást is. A keresztény vallásokkal kapcsolatos viszonyuk mai szemmel különösnek tűnhet. 1565-ben például egy török elöljáró halálra ítélt egy református lakost, mert kitépte az oltáriszentséget egy katolikus pap kezéből és a földre dobva megtaposta azt.

Jakováli Haszan pasa a dzsámi mögött szegénykonyhát és kerengő derviskolostort is üzemeltetett, amely nagy társasági élettel rendelkezett, szertartásain sok vendég megfordult. Habár a templomátalakítások következtében Pécs építészeti szempontból sokat vesztett, de többek közt az új épületekkel, mecsetekkel és közfürdőkkel, mai napig a múzeumokban őrzött, török hódoltság kori tárgyakkal nagymértékben gazdagodott is: a hódoltság idejéből számos, sokak által kedvelt és látogatott építmény maradt fenn, amelyek különleges színfoltként járulnak hozzá Pécs arculatához.

„A tanulatlanok okuljanak, (…) az értelem növekedjen”

Boldog V. Orbán pápa 1367-ben hagyta jóvá Nagy Lajos király a pécsi egyetem alapításával kapcsolatos szándékait. A Magyar Királyság a nyugat-európai trendekhez igazodva támogatta a felsőoktatás megalapítását. Úgy gondolták, az „értelem növekedése” jót tesz az ország fejlődésének, céljuk volt, hogy:

„a hit maga is terjedjen, a tanulatlanok okuljanak, szolgálják az egyenlőséget, a törvénykezés rendje erősödjön, és ily módon az értelem is növekedjen”.

Az 1800-as években felépült a város első kőszínháza, és a gazdasági fellendülés olyan, országszerte ismert manufaktúrák élre törését eredményezte, mint a Hamerli kesztyűmanufaktúra, a Höfler bőrgyártó család, az Erreth bőrfeldolgozó manufaktúra, az orgona és harmóniumgyáros Angster és a Zsolnay család vállalkozása.

Erdélyi Károly

Forrás

• Aknai Tamás: Pécs, (1997). ISBN 9639001163 
• Fülep F., Bachman Z., Pintér A.: Sopianae - Pécs ókeresztény emlékei, Budapest, (1988). ISBN 9633363853
• Hancz Erika: Pécs mindennapjai a török félhold alatt. Pécs, (2013). ISBN 9789630880565
• Gosztonyi Gyula: A pécsi Szent Péter székesegyház eredete. Pécs, (1939). 
• Darabos Görgy, Bojár I. András: Nagy Pécs könyv. (2017).  ISBN: 9786155773006
• Múlt Kor Töténelmi magazin: Vandálok - A rossz sajtó áldozatai? (mult-kor.hu) 2014. május 20. 
• MTI: „A tanulatlanok okuljanak” – jogot és orvoslást is oktattak az első magyar egyetemen Pécsett (mult-kor.hu) 2017. szeptember 1.