A mi Dunánk
A mi Dunánk – mondja német, szlovák, román és mi magyarok is, pedig hogyan lehetne birtokolni egy ilyen óriási, hömpölygő folyamot. Miközben metaforákkal próbáljuk megragadni lényegét – híd és határ funkcióját kidomborítva –, hol királynői, hol királyi jelzővel illetve, talán elég lenne, ha megbecsülnénk ezt a csodálatos, élő folyót.
Benyomások a Dunáról
„A Duna az nem valami, nem a vize, nem a vízmolekulái, nem a veszedelmes mederviszonyok, a Duna az egész, a Duna a forma.”– Esterházy Péter, Hahn-Hahn grófnő pillantása
De milyen a mi Dunánk? Európa második leghosszabb folyama 10 országon keresztül kanyarog. Hazánk egész területe a vízgyűjtőjén terül el, itteni főágának hossza mintegy 417 kilométer.
Hogy honnan ered? Már a rómaiak tudták, hogy a Fekete-erdőben van a Duna forrása, de annak pontos meghatározása mégsem volt ennyire egyértelmű. Ha egy pillantást vetünk a térképre, láthatjuk is, hogy két kis patakocska, a Breg és a Brigach összefolyásával Donaueschingennél válik csak azzá a folyóvá, amit Dunának nevezünk, hogy aztán 2850 kilométert megtéve egészen a Fekete-tengerig kanyarogjon.
A megfontoltan hömpölygő városi folyam, persze össze sem hasonlítható például a Dunakanyarban örvénylő alakjával. De a paksi Duna is egész más arcát mutatja, mint a bécsi, vagy pozsonyi képe.
Budapesten az 1970-es években olyan rossz volt a Duna vízminősége, hogy a város teljes területén megtiltották a fürdőzést. Ez a tiltás sokáig megmaradt, ahogy a folyó megkérdőjelezhető tisztasága is. Pedig a Dunában fürdés remek dolog, az volt mindig, korabeli fényképek tanúsága szerint is. Lehetett fürödni a Rómain, Nagymaroson vagy Zebegényben, tulajdonképpen az Újpesti vasúti hídtól egészen a városhatárig tartó 3,5 kilométeres szakaszon.
A Római-part például első fénykorát az I. világháború után élte, népszerűségét jól mutatja, hogy az 1920-as évek elején még csak egy csónakgarázs működött, 1925-ben már háromezer járművet tartottak a parton a gombamód szaporodó csónakházakban. A legismertebbek talán Magasházy Mihályé, Fojt Jánosé, Bürgermeister Károlyé volt.
A II. világháború vetett véget az idillnek: a bombázások miatt számos csónakház elpusztult, a faanyagot pedig tüzelőnek használták fel. A háború mellett az árvíz okozott nagyobb károkat, a felrobbantott vasúti híd roncsain feltorlódott jégtáblák miatt nemcsak a partmenti részeket öntötte el a jeges ár. A háború után gyorsan visszatért az élet a Római-partra, a magáncsónakházak helyett már államosított üdülők és hajógarázsok várták a fürdeni vágyókat.
A Duna Terasz egyike volt a Római part azon egykori vendéglátóhelyeinek, amelyek egészen a már említett korlátozásig, roppant látogatott helyszínek voltak. Az utolsó szabadstrandot 1973-ban zárták be, a fürdőző vendégek pedig ezt követően fizetős medencékbe kényszerültek.
Változás csak a 2010-es években történt, amikor újból elég jó minőségű lett a Duna vize a fürdéshez. Szűk egy évtizedet kellett várni, hogy végül 2019-ben és 2020-ban egy-egy napra, majd 2021-ben és 2022-ben egy-egy hónapra megnyíljon a Római szabadstrand, és újra legális legyen a fürdőzés. Reméljük idén sem lesz ez másként.
TÉ
Forrás:
Száraz Miklós György: Duna, Mítoszok Dunája – a Duna mítosza, Scolar, Budapest, 2002.
