Somogyi nyarak és emberek Kunffy Lajos szemén keresztül
Ha Kunffy Lajos bármely önarcképére nézünk, egy derűs tekintetű, nyugodt arcvonású embert látunk. Művészete a 20. század eleji zajos, egymást követő, vagy egymás mellett szimultán létező izmusoktól mentes. Pedig életének 92 éve alatt a történelem rengeteg fordulatot hozott – felvirágzást és pusztítást egyaránt – ám alkotásait nézve olyan, mintha mindennek ellenére egyvalami állandó maradt volna: kíváncsisága a somogyi emberek, a táj és a napfény iránt.
Kunffy Lajos 1869. október másodikán látta meg a napvilágot a Somogy megyei Orci településen. Apja, Kunffy Adolf kereskedő és földbirtokos volt, édesanyja, Hochsinger Hermina pedig veszprémi lány, aki „a megtestesült női szelídség, szívjóság és megfontoltság” volt fia szerint. A somogyi faluban az egykori Orczy család birtokát bérelték. Visszaemlékezésében olvashatunk erről az otthonról egy gyermekkorból felidézett képet, ami különösen érdekesen hat a későbbi festőművészi pálya és stílus tükrében: „[a falu] főterén állott az a zsuppfedelű uradalmi épület, melyben én születtem. Az utcai fronton nyolc zsalugáteres ablaka volt, az udvar felől, pedig jellegzetes, boltíves folyosó, ahová kegyetlenül besütött nyáron a délutáni nap. Gyönyörű volt a gyermekkor ott a szabad természetben, szép fák között, körülvéve lovakkal, tehenekkel, juhokkal, melyeknek életét, mozgását figyeltem”. Második testvére születése előtt a família Kaposvárra költözött, Kunffy érdeklődése a festészet iránt költözésükkor, új házuk építése, festése idején kezdődött: az istállók fehérre meszelt falát ábrákkal díszítette, ha nem akadt festéke, hát maga csinált. A nyarakat falun töltötték, s később az ifjú Kunffy elkísérhette apját gazdasági körútjain, vadászatain, s a Kunffy család jó viszonyt ápolt az orci lakosokkal is, akikre felvilágosodott, református, civilizált emberekként emlékszik vissza. Később a dégi Festetichek gazdaságát bérelték, onnantól a nyarakat a család Gálosfán töltötte. Kaposvári gimnáziumi évei során Kunffy tehetségére a városba érkező Galimberti Alajos figyelt fel, aki tanította is őt, majd az ifjú a modernebb szemléletű Koroknay Ottóhoz pártolt – gimnáziumi évei művészeti tanulmányokkal és falusi vakációkkal gazdagodtak. Érettségi után itáliai körutazásra mehetett, majd jogot tanult Budapesten, ami mellett a művészeti tanulmányokat is folytatott.
Később Münchenben, Hollósynál képezte tovább magát, majd következtek a meghatározó párizsi évek a Julian Akadémián – 1894-ben a Gálosfán töltött vakáció során megfesti a Vízhordó fiú című, igazi plein air alkotását. Újabb év Münchenben, majd a millenniumi kiállításon már két képével is szerepel. Szülei kérésére 1897-ben befejezi jogi tanulmányait, s visszatér Franciaországba.
Kunffy Lajos – Mezőn – Rippl-Rónai Megyei Hatókörű Városi Múzeum CC BY
1900-ban, egy anyja által szervezett farsangi bálon megismerkedik későbbi feleségével, Tiller Ellával, aki 18 éves kora ellenére mutatott érettségével és szellemességével lenyűgözi az akkor már éppen 30 fölött járó Kunffyt.
Az 1901-es Téli Tárlaton 12 alkotással szerepel, amikhez személyesen gratulált az akkor 70 éves Ferenc József. A kiállításon elért sikeren felbuzdulva rövid időre Budapesten telepedett le Ellával, majd Párizsba költöztek, 1902-ben pedig fiuk, Zoltán is megszületett.
Külföldi kapcsolataira építve a Képzőművészeti Társulat megbízza őt egy kortárs amerikai és francia festészeti kiállítást szervezésével, utóbbi akkora sikert aratott, hogy Kunffy megkapta a Francia Becsületrendet.
A nyarakat 1905-től Somogytúron töltik, ahol minden évben újabb alkotásokat készített: 1906-ban a főművének tekintett Somogytúri gyermektemetést kezdte el megfesteni, melyhez számtalan tanulmány és vázlat készült.
Kunffy Lajos – Somogytúri gyermektemetés – Rippl-Rónai Megyei Hatókörű Városi Múzeum CC BY
Kunffy minden ősszel visszatért Párizsba, s vitte magával legújabb kompozícióit, vázlatait, amiken dolgozhatott. 1909-ben aztán felépült somogytúri műterme is.
1914-ben a család hazatelepülni készült Franciaországból Budapestre, amikor újabb francia képkiállítás szervezésével bízták meg, azonban ez a világháború kitörése miatt elmaradt – éppen Somogytúron tartózkodtak, mikor Szarajevóban eldördültek azok a bizonyos lövések: „a politikai életben oly nagy szerepet játszó Clemenceau család tagjaival benső barátságban voltunk, szinte szerettem volna visszarepülni, velük szót érteni, őket kérni, értsük meg egymást, ne harcolunk egymás ellen. Persze naiv elképzelés volt ez.” – írta memoárjában.
A következő két évtizedben folyamatosan dolgozott, 1924-ben a Képzőművészeti Egyesület alelnökévé választják, a következő években újabb elismeréseket is szerez. 1934-ben végleg Somogytúrra költözik, műtermében festési technikájának megújításán dolgozik, és az 1942-ben rendezett budapesti kiállításán megjelenő új képeit a sajtó elismerő kritikával illeti.
Kunffy Lajos – Túri részlet – Rippl-Rónai Megyei Hatókörű Városi Múzeum CC BY
A második világháború éveinek jelentős részt Budapesten töltötte családjával, eközben somogytúri otthonukat feldúlták, festményeinek jelentős része elveszett vagy megsérült. 1944-ben a családot zsidó származásuk miatt a tabi gettóba zárták, vagyonukat elkobozták, csak közbenjárásra, művészi érdemei miatt menekültek meg.
A háború végén birtokait államosítják, bár mentesül a földbirtokosok üldözése alól, és lakóházát és műtermét is megtarthatta, azonban idős korú művészként mindent elölről kellett kezdenie. Életének hátralévő éveiben folytatta a festést, kiállításokat rendezett, műtermét 1958-ban Kunffy képtárrá avatták, főbb műveit a kaposvári Rippl-Rónai Múzeumnak adományozta. Munka Érdemrendet és az Érdemes Művész kitüntetést kapott. A plein air festészet egyik kiváló mestereként 1962. március 12-ig bekövetkezett haláláig dolgozott, s vitte vászonra szülőföldje esszenciáját.
KF
Forrás:
