Szüret
Ősszel a lábunk alatt roppanó sárguló levelek és a zamatos szőlő íze mellett mi más juthat eszünkbe, mint a szüret? A szüret, bár elsősorban munka – gondoljunk, a csömöszölésre vagy a taposásra – ünnepnek számított régen és számít ma is, hiszen egy egész évi munka gyümölcsét fogyaszthatjuk el később. A szüret időpontja a 18-19. században valamilyen jeles naphoz kötődött, Szent Mihálytól (szeptember 29.) Simon-Júdás (október 28.) napjáig.
Az Alföld több vidékén Szent Mihály napkor kezdődött a szüret, a Dunántúlon és Erdélyben Terézia (október 15.), a Balaton és Kőszeg vidékén Orsolya (október 21.), Tokaj-Hegyalján pedig Simon-Júdás (október 28) napján.A szüret valódi ünnepi eseményszámba ment a falu életében, olyannyira, hogy a 20. században ott is megtartották, ahol nem is termesztettek szőlőt. Általában zajkeltéssel kezdődött. A szüret napjára kora reggel kivonuló szüretelők ellepték a szőlőst, majd megkezdődött a munka.
A szedők, rendszerint a lányok, asszonyok, görbe késsel, kacorral vágták el a fürt nyelét és a az adott régióra jellemző gyűjtőedénybe tették. A szedők edényéből a férfiak – a puttonyosok – háton, vállon vagy kézben hordott szőlőszállító edényébe kerültek a fürtök, hogy azokat a kádba öntve megkezdődjön darálásuk, taposásuk. Az alábbi híradóban, mely egy szüreti mulatságról közvetít, a kies fekvésű Mecsekaljáról láthatjuk a folyamatot, de egy képkocka erejéig itt van az elmaradhatatlan rezesbanda, a hegedű és a tánc is.
TÉ
