Horgásszunk!
Halat fogni ősi tradíció. A halászó, vadászó őseink körében a halászat bizonyosan népszerűbb volt a vadászatnál, hiszen lényegesen veszélytelenebb élelemszerző tevékenység és a sikerre is nagyobb volt az esély. Hogy mi a különbség a halászat és a horgászat között, az legfrissebb válogatásunkból kiderül.
A hal motívum
Az európai kultúrában a hal a bőség és termékenység szimbóluma. De mindenekelőtt a hal motívum erős keresztény jelkép, sőt egykor titkos jelképe is volt a keresztényeknek. A hal görögül ikhthüsz, mozaikszóként Ieszousz Khrisztosz, Theou Üosz, Sōtēr: Jézus Krisztus, Isten fia, Megváltó. Később átvitt értelmet is tulajdonítottak neki, mivel a Megváltó teste „lelki táplálékként” szolgálhat. Az ószövetségben és az újszövetségben egyaránt sok hallal kapcsolatos részlet található, de a hal utalhat az eredetileg halász-foglalkozású apostolokra is.
Halászat vs. horgászat
A halászat és a horgászat között hatalmas különbség van. Ez az eltérés leginkább a célokban és a metodikában keresendő. Míg a horgászat az aktív pihenés egy fajtája, addig a halászat a mezőgazdaság egyik alfaja is, tulajdonképpen egy szakma.
A magyar néprajzi lexikon szerint a magyarságnak már a honfoglalás előtt fontos foglalkozása volt a halászat. A vogulokkal és osztjákokkal való együttélés idején népünk már ismerte a hálót és a horgok kezdetleges formáit, és a török népek révén kezdték el használni a kétágú szigonyt. A hazai halászat történetét kutatva ugyanakkor az is jól látszik, hogy a 16–17. században a Bodrog mentén már nagyméretű hálókkal dolgoztak. Érdekes adalék, hogy a kifogott zsákmányt nem tarthatták meg a jobbágyok, mert a halak egy részét a halászóvizek tulajdonosának szolgáltatták be.
A halászat jelentősége a folyószabályozások megindulásával és a mocsarak lecsapolásával kezdett csökkenni. A hagyományos halászat mindinkább a kisvizekre szorult vissza.
A horgászat ezzel szemben hobbi, vagy inkább szenvedély, melyet a lelkes horgász magáért az élményért és nem az ételért művel. A horgászás nélkülözhetetlen része a horog, mely főleg fémből készül. Az 1900-as évek elejéig a magyar halászok falusi kovácsokkal készíttették a horgokat. A horgászatot jellemzően parti és véghorgokkal űzik. Ami a sporthorgászatot illeti, nálunk csak a második világháború után vált tömegmozgalommá.
Szövetségek
A horgászatot is érintő szerveződések első ismert formái Magyarországon már a 19. század második felében léteztek, igaz, halászati társaságokként, mert ekkor még nem különült el a horgászat és a halászat. Az első „igazi” horgászegyesület 1908-ban alakult meg, ez pedig a ma is működő Budapesti Sporthorgászok Egyesülete volt. Később, 1946-ban alapították az azóta is folyamatosan működő Magyar Országos Horgász Szövetséget (MOHOSZ), amely az első működési év végére 17.000 horgász tagot számlált. A MOHOSZ tevékenységük népszerűsítése céljából 1947 januárjában elindította a „Magyar Horgász” című folyóiratot. A horgászat népszerűsége mutatja, hogy a megújult „Magyar Horgász magazin” ma az egyik legnagyobb hazai nyomtatott havi megjelenésű szabadidős sajtótermék.
Bár a kutatások szerint ma már nem fogyasztunk sok halat, holott korabeli szakácskönyveink szerint a magyar konyhán több mint kétszázféleképpen tudtak halételeket készíteni. A horgászat népszerűsége ma is töretlen, a MOHOSZ által regisztrált horgászok száma meghaladja a 750.000 főt.
TÉ
Forrás:
