Zöld, sárga, vörös

A nyárizöld fák lombjainak barnulását az évszakok ciklikusságához történő alkalmazkodás okozza, azaz a hidegebb időjárás jelzi a növénynek, hogy itt a változás ideje. A fák többek között azért hullajtják le leveleiket, hogy spóroljanak a nedvességgel, és a levelek ne párologtassanak a téli ínség idején, mikor a fagyos földből nehezebben történik a vízfelvétel. Emellett egyfajta megtisztulás, anyagcsere-folyamat is egyben, a fa így szabadul meg a számára fölösleges ásványi sóktól és káros anyagoktól. Mindezt mi szemet gyönyörködtető látványként éljük meg, és örömmel tesszük sétáinkat, sőt nagy késztetést érzünk, hogy bele is huppanjunk a színes avarba.

Az északi félteke erdőiben kontinensenként más-más színekben pompáznak ősszel a lombok. Európában inkább a lombkorona sárgulása jellemző, míg Észak-Amerikában és Kelet-Ázsiában a vörös falevelek dominálnak. Ennek az az oka, hogy alapvetően zöld színt biztosító klorofill lebomlik, és helyét a sárga színért felelős xantofill veszi át. A domborzatilag nem ennyire szerencsés helyen lévő amerikai és ázsiai fák azonban évmilliókkal korábban kifejlesztettek egy stratégiát a rovarok elleni harchoz, így antocián termeléssel vörösre színezték leveleiket, amely azóta is elriasztja a kártékony élősködőket.

Felkészülés a télre

Nem is olyan régen, déd- és nagyszüleink idejében ekkor kezdték meg a felkészülést a télre. A magjukért termesztett szántóföldi növények szeptember-októberben kerültek betakarításra, szemtermésük ekkor érett meg. Ilyen növény például a kukorica, amelynek leszüretelése után még aznap megtörtént éjszakába nyúlóan a kukoricafosztás. Ez jó hangulatú, közösségi esemény volt, amikor az emberek beszélgettek, meséltek, énekeltek; buktát, és a már beérett szilvát és szőlőt ették; pálinkát és bort ittak. A legények és leányok is tréfálkoztak; a kukoricahajból bajusz készült, a csuhéból baba. A ritkaságszámba menő piros kukoricacső pedig a közeljövőben lakodalmat jelentett megtalálójának, de ha a legény elcsente a leánytól, akkor csókért cserébe válthatta csak ki.

Ha ősz, akkor szőlőszüret! A legjellegzetesebb őszi tevékenység a szőlő szüretelése és a borkészítés. Egy jó hónappal később, Márton napján már meg is lehet kóstolni a munka gyümölcsét, az újbort. A szüret szintén nagyon fontos, ünnepségszámba menő történés volt a falu vagy a közösség életében; összegyűlt a család és a jó ismerősök. A szüretelés kellemes munkának számított, sütés-főzés, pálinkázás kapcsolódott hozzá. A munkálatok este is folytatódtak, a leszedett szőlőt darálni kellett.

Szeptember-októberben esedékes a krumpli, napraforgó, cukorrépa betakarítása is, az őszi szántás, vetés. Az ősszel vetett magvak fölveszik a földből szükséges nedvességet, és a tél végén elkezdenek csírázni, illetve bizonyos zöldségek még idén gyökeret ereszthetnek, kifejlődni azonban csak tavasszal kezdenek. Mindennek azért van jelentősége, hogy a jövő évben minél hamarabb zöldségekhez, például gyökérzöldséghez, hagymához juthassanak a termesztők.

Ma már a fenti népszokások messze állnak tőlünk, bár a szőlőszüret még nagyon is divatban van, a kukoricát már konzervben vásároljuk. Élvezzük ki a szezonális alapanyagokat, együnk sütőtököt, sült gesztenyét, friss diót! A hosszú séták, a lombhullató fák csodálata és a termésgyűjtés mellett vessünk néhány pillantást adatbázisunk őszi tematikájú képeire, a csodás meleg színű festményektől kezdve a népi hagyományokat megörökítő archív fotókig. Kellemes őszi (virtuális) sétát mindenkinek!

TEJ