Tavaszi zsongás
Vége a téli zimankónak, és ahogy egyre kevésbé fázunk reggelente, előkerül a szekrény mélyéről az átmeneti kabát és cipő. Elsőként előbújnak a földből a hóvirágok és a sáfrányok; a fákon, bokrokon megjelennek a rügyek – és reménykedünk, hogy egy váratlan fagy nem teszi tönkre az éves alma- és szilvatermést. Ébredezik a természet, a vándormadarak visszatérnek hátrahagyott fészkükbe.
Az embereken a tavasz beköszöntével általános jó kedélyűség lesz úrrá, hiszen megérkezett a vágyott és sokat emlegetett kikelet. Eljön a tavaszi nagytakarítás, a jelképes megtisztulás ideje – talán ezért is érezzük könnyűnek magunkat ekkor, hiszen megszabadulunk a fölösleges holmiktól, terhektől, átláthatóbbá válik az életünk. Az idő alkalmassá válik a szabadtéri tevékenységre, például a kertészkedésre. Ha saját kis vagy nagy konyhakert kialakítására törekszünk, akkor a biztos és bőséges termés érdekében érdemes megvárni, amíg a talajhőmérséklet átlagosan 10⁰C fölé emelkedik. Azonban kevésbé vidám hozadékai is vannak a tél távozásának, ez pedig a hóolvadásból származó jeges ár, amely sok folyóparti települést és épületet fenyeget.
Ezt is a rómaiaktól kaptuk
Az ókori rómaiaknál a március az év első hónapja volt, az újév kezdete egybeesett március idusával. Mars isten hava egyébként hadi ünnepségsorozat volt seregszemlével, lóversennyel, fegyvertisztítással. Az áprilisi szertartások már teljesen más célért mentek végbe, ugyanis ez volt a termékenység hónapja: gazdag gabonatermésért, a tehenek és a juhok szaporulatáért, és nem utolsó sorban az asszonyok reprodukciós képességeiért tartottak ünnepségeket és mutattak be áldozatokat. A május az ezt követő növekedés, és a termés miatti aggódás időszaka volt engesztelő szertartásokkal, böjttel és tilalmakkal, például tilos volt házasodni a hónapban.
Szakrális és népi tavaszünnep
Egy kis tér- és időbeli ugrással nézzük meg, hogy a magyar népi folklórban és a keresztény ünnepkörben melyek a főbb tavaszi hagyományok. Március hónap régi neve böjtmás hava, ami annyit tesz, hogy a vallásos elmélyülés jegyében zajló negyven napos nagyböjt második hónapja. A nagyböjt felkészülés Krisztus feltámadásának ünnepére, a húsvétra. Utolsó időszaka a nagyhét, amely virágvasárnaptól nagyszombatig tart.
Virágvasárnapon megemlékezünk Jézus utolsó bevonulásáról Jeruzsálembe. Felidézve ezt, ekkor zajlik a vonulással, körmenettel egybekötött barkaszentelés, amely rontás- és betegségűző szertartás is egyben. A népi hagyomány szerint virágvasárnap történik a kiszehajtás, amely során a lányok egy szalmabábut női ruhákba bújtatnak, végigviszik a falun, majd vízbe dobják vagy elégetik. A rítus célja volt, hogy a lányok minél hamarabb férjhez menjenek, és hogy kiűzzék a betegséget a faluból. A közismert Bújj, bújj zöld ág dalocskánk is eredetileg a kiszehajtást követő népszokás, a zöldághordás vagy villőzés éneke.
Mi kerül a húsvéti asztalra?
A nagyhetet követő húsvétvasárnap a feltámadás és az újjászületés ünnepe. E naphoz kötődik az ételszentelés, az általunk jól ismert húsvéti étkek eredetileg valamilyen keresztény jelképként kerültek az asztalra: Krisztus teste a kalács, vére a bor, a tojás a feltámadás, a húsvéti bárány az áldozat - utóbbit sok helyen sonkával helyettesítették. A húsvéthétfői locsolkodás és tojásajándékozás pedig ma is jól ismert és gyakorlott hagyomány, amelynek eredetileg termékenységvarázsló szerepe volt. Ehhez köthető a szaporaságáról ismert nyúl megjelenése a húsvéti szimbólumok sokaságában.
A pészach, a zsidó húsvét megemlékezés az egyiptomi kivonulásról, egyben a kovásztalan kenyér, a pászka ünnepe, amely a rabszolgasorban tartott zsidók eledele volt. Szintén a természet ébredésének kezdetére esik, így a tavasz ünnepe is, amikor áldozatot mutattak be a jó termésért.
Májusi mulatság
Pogány eredetű népszokás a májusfa-állítás. A szalagokkal díszített fát főként az udvarló legény állítja a leánynak, de előfordul, hogy a közösségnek is van saját májusfája. Hasonló a zöldághordás szertartásához. A májusfa fallikus szimbólum, a hozzá kapcsolódó népszokás az ifjúság, a tavasz ünnepe tánccal és mulatságokkal. Ilyen a májusfa tetejére tűzött ún. máj-kerékre mászás a szalagokért vagy a fent elhelyezett üveg italért. Akinek felkeltette érdeklődését a pogány termékenységünnep, ajánljuk figyelmébe A vesszőből font ember c. filmklasszikust.
Tavasz a művészetben
A művészetben a tavasz egyenlő az újjászületéssel. A magyar líra gyakori eszköze, számos költőt megihletett, köztük Csokonai Vitéz Mihályt, Petőfi Sándort, Ady Endrét, Babits Mihályt, József Attilát, Radnóti Miklóst, Kányádi Sándort; de főként az impresszionista hangulatlíra képviselői – Juhász Gyula, Kosztolányi Dezső, Tóth Árpád és Áprily Lajos – kedvelték az ősi toposzt.
A festészetben szintén mint allegória jelenik meg az évszak. Sandro Botticelli 15. században készült alkotása, a Tavasz (Primavera) a reneszánszra jellemzően római mitológiai jelenetet ábrázol Vénusszal és a virágokat hintő, tavaszistennő Florával. Az ókori rómaiak tavaszünnepe volt a Floralia, melyet áprilisban-májusban tartottak a megújulás jegyében virágokkal, tánccal és egyes források szerint orgiával.
A magyar festők közül Lotz Károly is elkészítette évszakok ciklusát. A tavasz allegóriája mitológiai témájú festmény a már említésre került Florával, akit jellemzően virágokat szórva ábrázol. Kedvelte az allegorikus alakokat, amelyet többek között a Magyar Nemzeti Múzeum falképei példáznak. Tanítványa, Csók István, és általánosságban a századforduló impresszionistái, Rippl-Rónai József vagy Kunffy Lajos gyakran festették, használták eszközként a tavaszi szimbolikát.
TEJ
Forrás:
- Jeles Napok: http://jelesnapok.oszk.hu
- Magyar Néprajzi Lexikon: http://mek.oszk.hu/02100/02115/html
- Magyar Katolikus Lexikon: http://lexikon.katolikus.hu
