A rénszarvascsonttól a műjégig
Téli sport, amelyet hómentes időszakban, a város szívében is űzhetünk. Különösebb előképzettségre nincs szükségünk hozzá, csak bátorságra és egy kis gyakorlatra, esetleg némi társaságra. Ez a jégkorcsolya. Budapest és a nagyobb városok számos korcsolyázási lehetőséget kínálnak, ám a legkézenfekvőbb megoldás a Városligeti Műjégpálya, ha siklani van kedvünk.
A jégkorcsolya története az őskorba, a kőkorszakba nyúlik vissza. Őseink állati, főként rénszarvas és ló lábszárcsontokból készült, éles pengéjű lábbelivel közlekedtek a jégen. Eleinte csupán a csontredőkbe kapaszkodtak a lábukkal, majd bőrszíjakkal rögzítették magukhoz. Hozzátartozik, hogy csupán egyik lábukra applikálták az eszközt, másik lábukkal hajtották magukat, illetve botokat is használhattak a mozgáshoz. Később vas élű fakorcsolyákkal, a 19.
században pedig fémből, acélból készült
korcsolyákkal is kísérleteztek.
A 18-19. században, amikor megszülettek és divergálódtak a korcsolyasportok, kialakultak a különböző típusú jégkorcsolyák: a műkorcsolya, a gyorskorcsolya, a jégkorong más-más lábbelit igényeltek. A korcsolyasportok közül a legrégebbi írásos emlék egy 1763-as, angliai gyorskorcsolyaversenyről tudósít – holott az általánosan elfogadott nézet, hogy Hollandia a korcsolyázás mint sport szülőföldje. Az 1924-ben, Chamonix-ban megrendezett első téli olimpia sportágai között volt mind a gyorskorcsolya, mind a műkorcsolya. A műkorcsolya népszerűségét tükrözi, hogy a nyári olimpiai játékokon is versenyszámként szerepelt 1908-ban, Londonban, majd 1920-ban, Antwerpenben.
Magyarországon 1869-ben jött létre a Budapesti Korcsolyázó Egylet (az alapítók között ott volt Kresz Géza is, aki egyben a Budapesti Önkéntes Mentőegyesület kezdeményezője is volt). Az Egylet már 1871-ben hivatalos gyorskorcsolyaversenyt rendezett. Sőt, az I. világháborút megelőzően háromszor került sor hazánkban gyorskorcsolya Európa-bajnokságra. A művészi mozdulatokkal előadott műkorcsolyasport is rendkívül népszerű volt hazánkban. Földváry Tibor (1853-1912) volt az első magyar Európa-bajnok műkorcsolyázó, aki a korcsolyázást versenysporttá emelte. 1895-ben, hazai pályán, a Városligeti jégen szerezte meg a címet. Kronberger Lili (1890-1974) a műkorcsolya női úttörőjeként a magyar sport első világbajnoka 1908-ban. Ekkoriban a férfiak mezőnyében volt háromszoros országos bajnok
és négyszeres világbajnok.
Magyar Híradó 1929. február. Műkorcsolyázó világbajnoki versenyek a Városligeti Műjégpályán, Hennie Sonja a jégen:
Kitekintés a csaknem 150 éves Városligeti Jégpályára
A Városligeti Jégpálya megalapítása is a Budapesti Korcsolyázó Egylet nevéhez fűződik: a városi tanácstól engedélyt kaptak a Városligeti tó egy részének korcsolyapályaként való használatára. Addigra már felülkerekedtek a közvélemény néhány előítéletén, köztük a korcsolyázás illetlenségén lánygyermekek számára. 1870. január 29-én Rudolf herceg nyitotta meg az ingyenesen használható korcsolyapályát és a hozzá tartozó, melegedőként funkcionáló kis faépületet. Az épület egy 1874-es tűzben elpusztult, „utódja” a Lechner Ödön tervei alapján emelt, keleties jegyeket magán viselő Korcsolyacsarnok. Divat lett a korcsolyázás, az emberek rajongtak érte, amit az is indokolt, hogy ekkoriban ez volt a világ
legnagyobb nyitott jégpályája.
A korcsolyázók nem feltétlenül a sportolás miatt látogatták a pályát, inkább a felpezsdült társasági élet vonzotta a fiatalokat, főként a férjet kereső lányokat. Ezért is válhatott időszerűvé egy magasztosabb pavilon építésének igénye. 1895-ben épült föl a Francsek Imre által tervezett Korcsolyacsarnok neobarokk épülete, illetve a pályát is szabályozták (Francsek Imre nevéhez fűződik egyébként a Gellérthegy lépcsőzete, ill. Gellért püspök szobrának jellegzetes árkádja. Ebben az évben itt tartották meg a gyors- és műkorcsolya EB-t (ezt nyerte meg a már említett Földváry Tibor), később számos további versenynek adott otthont ez a mai napig csodálatos helyszín. Előfordult, hogy az enyhe idő miatt nem alakult ki a korcsolyázásra alkalmas jégréteg, ezért a tó fenekét megemelték, és egyben le is betonozták. A világháború miatt csak 1926-ra készült el a gépi hűtésű pálya, gyakorlatilag ekkortól nevezhetjük műjégpályának. 1968-ban tovább növelték a jégfelületet, 2013-ban pedig teljes rekonstrukción esett át az épület, helyreállították a II. világháború során megsemmisült északi részt is. A pályát ismét bővítették, külön hokipálya is helyett kapott az összesen 15 ezer négyzetméternyi jégen.
Magyar Híradó, 1926 december: "Európa legnagyobb szabadtéri műjégpályája nyílt meg a Városligetben"
TEJ
