Bútorgyártási láz

A második világháború utáni lakás- és bútorínség miatt kezdetben a gyárak a mennyiségre, nem a minőségre törekedtek. Ennek köszönhetően gyakran a hosszas várakozás, és az ismeretség is kevésnek bizonyult, bizony, rossz minőségi termékekkel tért haza a szerencsés vásárló. 1963-ban végre, több bútorgyár egyesítésével létrejött a Budapesti Bútoripari Vállalat, ismertebb nevén a BUBIV, de az Agria bútorgyár, a Balaton és a Kanizsa bútorgyárak elindulásával is érezhetően megváltoztak a körülmények. Természetesen, ehhez az 1961-ben kezdődő 15 éves lakásépítési program is kellett. A bútorgyárak célja a hazai igények kielégítése volt, a tervezők számára pedig, a panellakások méreteihez való alkalmazkodás. Az elemes bútorok, a szekrénybe épített mosdók, szekrénysorok és heverők tervezőiről azonban alig tudunk valamit, annál jobban emlékszünk; a Réka vagy Erika szekrénysorra, esetleg a félkoloniál Veronára vagy a Pillangó heverőre. De a 70-es évek változásait, nemcsak a gyárak működésében érezhették a leendők vásárlók.

Ahol meg is tudjuk venni: Domus

De ne szaladjunk ennyire előre. A manapság is roppant divatos tematikus kiállítások, ekkor kezdtek ismét begyűrűzni a mindennapokba, az 50-es években nem tartották fontosnak a vásárokat, így azok lassan feledésbe merültek. Az Otthon elnevezésű bútorkiállításon, amely ekkor még a Városligetben, a BNV keretein belül valósult meg, itt olyan termékek vehettek részt, amelyeket a tervezők pályázása után, a Kermi - Minőségellenőrzésért felelt bírált el, és ha megfelelőnek találták azokat, akkor kiállították őket, ezután kerülhettek az üzletek polcaira. Természetesen, nemcsak bútorok, hanem szőnyegek, gyermekjátékok, és egyéb dekorációk is kiállításra kerültek, szemfülesek televíziókat, rádiókat és a korszakra oly jellemző nippeket is megcsodálhatják.
A hazai áruházi bútorkereskedelem alapjainak lerakása a Bútorért Vállalat nevéhez fűződik. A Domus áruház története 1974-ben indult a Róbert Károly körúti áruházzal, az évek során 16 másik áruházat nyitottak, kiépítve ezzel az országos hálózatot. A Domus, az ország akkor legnagyobb és legismertebb áruházlánca volt. A rendszerváltás előtt, a magyarországi bútorkereskedelem lényegében összeforrott a Domus névvel, amely éppoly közismert volt, mint a Keravill, a Skála vagy a Centrum áruházlánc. A rendszerváltással lett egyre veszteségesebb a vállalat, amit a konkurens svéd lánc és a csökkenő bútorvásárlási kedv is tovább rontott. A 2000-es évek végére csak budapesti áruház maradt, 2011-ben pedig végleg bezárt. A bútorvásárlás ma már gyerekjátéknak tűnik, a LACK-ok és HEMNES-ek között, bennünket csak egy kérdés foglalkoztat, miért voltak ilyen felülreprezentáltak a női nevek a szocialista tervezők termékei között?

TÉ