Willy Wonka Szerencsen
Heti kiállításunk fókuszában mindannyiunk kedvenc csemegéje, a csokoládé áll. Azonban az egyik legkedveltebb édesség az aztékok földjéről csak pár évszázada került az Óvilágba. Ünnepi alkalmakkor az adu ász ajándék, általában a szülinapi torta is tartalmazza, hozza a Mikulás, a nyuszi az önnön formájú csokiját, Valentin napon pedig szívformát ölt a csokoládémassza.
A xocolātl
A csokoládé alapanyagát, a kakaóbabot termő kakaófa latin neve Theobroma cacao, azaz az istenek eledele. A rendszertani nevét csak később kapta, Linné által, azonban a kakaóbabot már a maják és aztékok is nagy becsben tartották, sőt fizetőeszközként is használták. Elterjedéséhez fűződő legenda azonban egy kegyetlen história: az első európaiak egyike, aki csokoládét ízlelt, az Azték Birodalmat később elpusztító Hernán Cortés volt. Az azték uralkodó, Montezuma várva várt istenük eljövetelét látta a konkvisztádorban, így barátságosan fogadta, csokoládéitallal kínálta. A spanyol sereg a potenciális zsákmány lehetőségét és az őslakosok jóhiszeműségét látva azonban támadásba kezdett, ezzel megindult a gyarmatosítás.
A legenda szerint az ital nem ízlett Cortésnek, azonban tény, hogy eleinte az európai gyomor nem fogadta be a keserű italt, a xocolātl-t. Ehhez hozzá tartozik, hogy nem mindig ízesítették, és magunk is tapasztalhatjuk, hogy a valódi kakaóbabból készült csokoládé valóban nem kifejezetten finom. Persze előfordult, hogy az aztékok kevertek bele fahéjat vagy vaníliát, de a cukorral édesített változatot már a spanyolok találták fel. Mai szemmel nézve ironikus, hogy az egyház a böjt során engedélyezte a keserű csokoládéital fogyasztását.
Megszületik a Cadbury, a Nestlé és a Lindt
A 17. században az újdonság, ekkor még ital formájában, megérkezett Franciaországba, Angliába, és nem sokkal később megindult az iparosított csokoládégyártás. 1824-ben kezdte meg működését a brit Cadbury, amely 2010-ig a világ második legnagyobb édességgyártó cége volt, ma már a Kraft Foods tulajdonában van. 1866-tól a svájci Henri Nestlé csecsemőtápszert gyártott a szoptatásra nem képes anyák csecsemői számára. Ez volt a Nestlé őse, amely nem sokkal később a világ egyik legnagyobb élelmiszeripari vállalatává nőtte ki magát, 1948-ban pedig piacra dobta a világ legismertebb kakaóporát, a Nesquiket. Az 1879-ben a szintén svájci Rodolphe és August Lindt forradalmasította a csokoládégyártást: a durva felületű csokoládémassza finomításával és hosszas keverésével, ún. konsírozással megalkotta a „lágyan olvadó csokoládét”. A kakaómasszát nem, csupán kakaóvajat tartalmazó fehércsokoládé 1955 óta létezik, azonban a Nestlé tette népszerűvé a nyolcvanas években az Alpine White Chocolate-tel.
A magyar csoki
A 18. század elején Magyarországon is megjelent a csokoládé, bár a 19. század közepéig főként a cukrászok mint alapanyagot használták. Az áttörést Friedrich Stühmer hamburgi cukrászmester hozta el: 1868-ban nyitotta meg cukorkagyárát a mai Palotanegyedbeli Szentkirályi úton. 1883-tól gőzüzemű csokoládégyártás folyt a gyárban. A Stühmer csokoládé színvonalát jelzi, hogy márkaboltjai voltak Bécsben és Párizsban. Nagy gondot fordítottak a csomagolásra, a reklámra: dobozaikat a kor neves iparművészei tervezték. Az 1940-es években már népszerű márka volt a tibi csoki (kis t-vel) – nevét Stühmer nagypapa unokájától kölcsönözve, és amely a kezdeti szlogen szerint is „nemcsak a Mama kedvence” volt. 1948-ban a már bővített, Vágóhíd utcában működő üzem az államosítás áldozata lett, sorstársaival együtt beolvadt a Magyar Édesipari Vállalatba.
A másik cukrászmester, akinek a hazai csokoládégyártás megindítását – és többek között a macskanyelvet, a konyakos meggyet – köszönhetjük a svájci származású Émile Gerbeaud volt. 1884-ben vette át Kugler Henrik jól menő cukrászdáját a mai Vörösmarty téren, azonban a cégéren sokáig, egészen az államosításig megmaradt mindkét név. A Kugler család egyébként már 1788-től üzemeltett cukrászdát, eleinte Sopronban. Gerbeaud chocolatier, azaz csokoládékészítő mester is volt, 1886-ban csokoládégyárral bővült a Gerbeaud birodalom – itt készült az első macskanyelv csokoládérúd. Gerbeaud az 1896-os millenniumi kiállításon, majd a párizsi és római világkiállításon bemutatkozva világhírű lett. A Gerbeaud Kávéház ma is várja a cukrászati kreációk csodálóit az V. kerületi Vörösmarty téren. Emellett Gerbeaud nevét őrzi a hungarikummá avanzsált diós, lekváros, csokoládémázas sütemény, amely nem hiányozhat a karácsonyi vagy húsvéti asztalról. Nem tisztázott azonban, hogy a zserbó szeletet valóban a mester alkotta vagy csupán a tiszteletére kapta ezt a nevet.
A szerencsi csodáktól a nugátszerű táblákig
A csokoládégyárak sorában meg kell emlékeznünk a Szerencsiről, amely az 1920-as években kezdte meg azóta is legendás termékei, a táblás Szerencsi Tej (alias Boci csoki) és a cicás Szerencsi kakaópor gyártását. Mindenki kedvenc Balaton szelete szintén a Szerencsi Csokoládégyárban, azon belül a diósgyőri üzemben született meg az 1950-es években. Később a győri üzem átvette az ostyagyártást, a Balaton szelet pedig a Győri Keksz egyik legnépszerűbb terméke lett. Ma mindkét márka a Nestlé termékköréhez tartozik. Az ötvenes évek másik nagy édesipari szülötte a rumos, kakaós ízű Sport szelet, amelynek megjelenése összekapcsolódott a Népstadion megnyitásával. Mára eltűnt a csomagolásról a jellegzetes diszkoszvető, akit valós személyről, Szécsényi József atlétáról mintáztak. A hetvenes-nyolcvanas évekre megszaporodtak a táblás „csokik”, amelyek – némi túlzással – a nugát nevet kapták a gyártótól. A nugátszerű termékek kakaóvaj helyett növényi zsírral készültek, amely jelentősen visszavett élvezeti értékükből. A Maci, a Kajla, az Africana táblákra egy generáció tekint vissza keserédes nosztalgiával.
A csokoládét a történelem folyamán gyógyhatású szerként is alkalmazták; tény, hogy a magas kakaótartalmú csokik hatóanyagai közül a flavonoidok például jó hatással vannak szív- és érrendszerre. Természetesen mértékkel, hiszen gondolnunk kell a testtömegindexünkre és fogaink épségére is – főleg a cukrozott desszerteket illetően. Mindezek mellett, óhatatlanul eszünkbe jutnak csokiimádó mesefiguráink: Gombóc Artúr vagy Hakapeszi Maki. Illetve a csokoládé tematikájú filmek: a Roald Dahl könyv 1971-es feldolgozása, a Willy Wonka és a csokigyár; a 2005-ös változat, a Charlie és a csokigyár, vagy a Joanne Harris regényadaptáció, a Csokoládé. Amennyiben ezek újranézésére adjuk a fejünket, ne felejtsünk el bekészíteni egy-két kocka (tábla?) biztonsági csokit!
TEJ
Forrás:
