Tudod mi a zserbó? A Vörösmarty leánykori neve
A zserbó legyen klasszikus vagy, ahogy a nagyi készíti, húsvétkor, karácsonykor, szülinapkor. Egyszóval bármikor. Hogy melyik volt előbb, ez a diós lekváros finomság vagy a cukrászda, ezen a héten kiderül.
Kuglertől kuglerig, hogyan lett a cukrászból sütemény?
Tagadhatatlan, hogy a Gerbeaud legenda 160 éve kezdődött még Kugler Henrikkel, akinek neve később ugyanúgy köznevesült, mint a legtöbb híressé vált sütemény megálmodójának neve, gondoljunk a dobostorta megálmodójára Dobos C. Józsefre.
De szeretnék gazdag lenni,
Egyszer libasültet enni,
Jó ruhába járni kelni,
S öt forintér kuglert venni.
Hogy József Attila kuglere tulajdonképpen minyon volt-e, vagy egyéb cukrásztermék, azt nem tudjuk biztosan, de az biztos, hogy Kugler Henrik igazi cukrászdinasztiából származott, már apja és nagyapja is cukrász volt. Hosszas tanulmányi körútja után 1858-ban vette át édesapja boltját, az akkori József nádor téren álló vendéglátóhely már ebben az időszakban népszerű volt, a pesti vendégek kiváló teasüteményekkel, fagylaltokkal, jegeskávékkal, bonbonokkal és a már emlegetett minyonokkal édesíthették meg mindennapjaikat.
Az üzlet 1870-ben átköltözött a Gizella térre, a mai Vörösmarty térre, Henrik pedig tovább gyarapította tudását, igyekezett ötvözni a családi hagyományokat a Párizsban látott újdonságokkal. Állítólag a minyon receptjét is innen hozta magával, az apró édességet hamar megszerették a vendégek így honosodott meg a kuglerként emlegetett minyon. Bár a Kugler familíában több cukrászmester is volt, az öregedő Henrik mégsem családjában, hanem párizsi látogatása során, Émile Gerbeaud svájci származású mester személyében találta meg leendő utódját.
Gerbeaud - Kugler utóda
Émile Gerbeaud 1884 pünkösdjén Budapestre költözött, Kugler Henrik pedig azonnal háttérbe vonult. Érdekes, hogy a híresen lassú és körülményes cukrászegyesület hihetetlen gyorsasággal kiadta számára az iparjogosítványt és így megkezdhette működését a Gizella téren. Azonnal munkához látott, megnagyobbíttatta a helyet, növelte a munkások számát és az árakat leszállította. Nevéhez fűződik a konyakos meggy, a macskanyelv, a csokoládés drazsé, de forgalmazott több száz féle bonbont és teasüteményt. Exportált nemcsak Európába, hanem Dél-Amerikába, sőt a török szultán háremébe is. Mindeközben egyre népszerűbb lett, az első időkben nyeresége 10%-át még Kugler Henriknek fizette.
De hivatalosan csak 1905-ben került fel a neve a cégtáblára, bár kezdetektől egyedül vitte a cégét, ekkortól szerepelt a „Kugler Henrik utóda Gerbeaud” felirat. A kettős névhasználat kiváló üzleti érzékével de kedves gesztusként is magyarázható, feltehetően mindkettő szerepet játszott, hiszen Kugler és Gerbeaud neve még hosszú évtizedeken át, egészen az államosításig egybeforrt. Eközben szorgalmát és tehetségét többször is díjazták sorra nyerte az aranyérmeket, tagja lett a brüsszeli és a párizsi világkiállítás zsűrijének, becsületrendet, Ferenc József-rendet kapott.
Közben született öt lánya, de feleségével továbbra is, személyesen is részt vettek az üzlet mindennapjaiban. A Gerbeaud-ba vagy Zserbóba járni életérzés volt, jártak ide arisztokraták, külföldi és hazai művészek, a Gerbeaud név garancia volt a minőségre és az eleganciára. Rendszeres vendég volt például Auguszta főhercegnő, aki függönyökkel elrejtett, külön bejáratú kis helyiségben költötte el uzsonnáját. A mester külön a főhercegnő számára építette a kis szalont, hogy ne kelljen az egész cukrászdának haptákba vágnia magát, ha a fenséges asszony betér hozzájuk.
A világháború nem ejtett kárt az épületben, de a súlyos tojás- és liszt hiány miatt a kiszállítás sokáig szünetelt. Azonban különös módon ekkora datálják a zserbószelet születését, idősebb cukrászok szerint azt maga a mester kreálta mondván:
"Minden háztartásban van otthon liszt, élesztő, baracklekvár, készítek valami egyszerűt, amit mindenki meg tud csinálni."
Hogy valóban így volt-e, nem tudni. Elképzelhető azonban, hogy a sütemény sokkal később keletkezett és Gerbeaud sosem kóstolta, hiszen 1919-ben elhunyt. A sütemény egyetlen receptes könyvben sem szerepelt az 1950-es évekig, a háború utáni ínségben a baracklekvároktól roskadozó kamrapolcok képe meglehetős túlzás. A legenda azóta is szilárdan tartja magát, Gerbeaud zserbójaként.
Vörösmarty Cukrászda
A mester halála után felesége vette át a cukrászda vezetését, aki férjéhez hasonlóan továbbra is részt vett a mindennapi teendőkben, ellenőrizte szabályos-e a habos kávé, és makulátlan-e az Ó-herendi készlet. 84 éves koráig vitte az üzletet, 1940-ben halt meg. Nem sokkal később a cukrászdát 1948-ban államosították, mivel a család nem járult hozzá a Gerbeaud név használatához - láttunk már ilyet a Zwack Unicum esetében - így Vörösmarty cukrászda lett a "Zserbóból".
A ma is patinás cukrászda, megszépülve, megifjodva idén ünnepli 160 éves születésnapját. Ezen alkalomból készítették el a Gerbeaud 160 torta, amelyben a klasszikus baracklekvár és a dió ugyanúgy helyet kapott, mint a Cacao Barry Or Noir 1858 étcsokoládé. Az édes ízek szerelmesei, nemcsak a finomságokkal, hanem színes programokkal is találkozhatnak a mai nap folyamán, a Kávéházak éjszakáján.
TÉ
Forrás:
http://magyarkonyhaonline.hu/magyar-izek/a-cukrasz-aki-sutemeny-lett
https://forbes.hu/uzlet/ki-sutott-eloszor-sutemenyt-a-gerbeaudban-kugler-henrik-tortenete/
