Mítoszok és legendák, meg egy kis történelem – A második csésze kávé

Ezen a héten újabb mártózás következik a kávéfolyamban. Az első csészében volt egy csipet ültetvény, egy leheletnyi pörkölés, némi finom őrlés, végül egy kis forró víz hatására a csészénkbe csöpögő forró ital lágy ízesítéssel, igény szerint. Most pedig a történelem és a legendák világában cikázunk kicsit, felpörögve a kávé élénkítő hatásától.

Kávé legendák:

A kávé felfedezéséhez több legenda is fűződik. Bizonytalan, hogy az első növények hogyan jutottak Etiópiából a közel-keleti régióba, de az vitathatatlan, hogy az iszlám kultúra indította el világhódító útjára ezt a fekete italt.
Egyes kutatók szerint az Ószövetségben Abigél által Dávidnak adott, „száraz fügeként” megjelenő növény a kávémag lehetett. Mások szerint a kávé, a spártaiak „fekete itala”, a trójai háború idejéből való, de Homérosz Odüsszeiájában megjelenő minden bajra feledést hozó „csodaszer” is ez lehetett.
Egy legenda úgy tartja, hogy maga Gábriel arkangyal gyógyította meg vele Mohamed prófétát Allah utasítására, aki ezek után 40 férfi erejével bírt.
Egy monda szerint Omar Dervis nevéhez fűződik a kávé felfedezése, aki gyógyító volt Mokka városában, de száműzetésre ítélték. Étlen-szomjan bujdokolt a sivatagban, mikor egy énekes madarat követve rátalált a furcsa bogyókra, amiket megfőzve és elfogyasztva felélénkült. Az őt követő betegeit is ezzel az itallal kúrálta, ami végül elhozta számára ura megbocsátását és dicsőségben térhetett vissza otthonába. Később Mokka védőszentjévé vált.
Egy másik monda szerint a kávé élénkítő hatását egy Káldi nevű etióp pásztor fedezte fel Kr. e. 300-ban, aki észrevette, hogy ha a kecskéi a piros bogyókat legelésznek, sokkal élénkebbek lesznek. Mivel állatai furcsán viselkedtek, tanácsot kért a közelben élő szerzetesektől, akik maguk is megkóstolva a bogyókat, rájöttek arra, hogy az eleinte mérgezésnek vélt tünetek, tulajdonképpen a magok élénkítő hatásának köszönhetők.
Egyes feljegyzések szerint egy Phazes (852-932) nevű arab orvos a kávét, a "quawa" nevű élénkítő növényt orvosságként használta, és ő említette először Al-Haiwi (A kontinens) című munkájában. De 1000 körül Avicenna - a középkori muszlim gondolkodás egyik legnagyobb alakja - is gyógyszerként használta a kávét.

Kávé történelem:

Annyi bizonyosnak tűnik, hogy a kávét először a Közel-Keleten használták élénkítő hatása miatt. Nevét valószínűleg az etióp Kaffa tartománynak köszönheti, ahonnan jemeni kereskedők közvetítésével kerülhetett ki és válhatott ismertté a világ minden táján.
Valószínűleg az arabok voltak az első termesztők is, de ez nem teljesen tisztázott, mivel nagyon rövid időn belül jelent meg a kávéfogyasztás szokása a közel-keleti országok többségében és nem maradtak fenn írásos bizonyítékok.
Mielőtt a mindennapokban fontossá vált volna a kávé, vallási szempontból jutott komoly szerephez, sőt eleinte csak a szertartások részét képezte a kávéfogyasztás. Ám az imámok nem tudták megakadályozni, hogy az élénkítő hatású folyadék fogyasztásának szokása a mecsetek falain kívül is teret hódítson. Ebben nagy szerepe lehetett annak is, hogy az iszlám tiltja híveinek a bor fogyasztását, és a kávé remekül betöltötte ezt az űrt. Így kaphatta az „iszlám bora” elnevezést.
Ahogy nőtt az ital népszerűsége, úgy jelentek meg az első kávéházak a Közel-Keleten. Először Perzsiában és Egyiptomban, majd Törökországban is.
Törökország hódításai révén ismerkedett meg a kávéfogyasztás szokásával, amit olyan nagyon megkedveltek, hogy már 1554-ben megnyitottak az első kávéházak Isztambulban. Ezek annyira divatossá váltak, hogy sokan az egész napjukat ott töltötték. A tehetősebb török háztartásokban még saját kávéfőző személyt is tartottak.

„A kávét meg kellene keresztelni, mert igazi keresztény ital.” /VIII. Kelemen pápa/

A 16. századból valók az első európai feljegyzések a kávénövényről, melyeket arab gyógyítók könyveiből vettek át, de a kávéital és annak hatása ekkor még ismeretlen volt számukra. Érdekességet inkább botanikai szempontból jelentett, mint esetleges gyógynövény. A kávébab először velencei kereskedők révén jutott el Európába 1624. körül, majd a holland kereskedők is beszálltak a szállítmányozási versenybe. Az egyre nagyobb mértékű beszállításnak köszönhetően megszaporodtak az európai törökkávéházak is, ami ennek a furcsa fekete, keserű, de élénkítő hatású italnak segített meghonosodni. Népszerűségének eleinte nem tett jót a színe - a „sátán italának” tartották -, ám az egyház végül jóváhagyta fogyasztását, VIII. Kelemen pápának köszönhetően, aki maga is nagy élvezettel fogyasztotta a kávéitalt. De ekkor még csak az úri közönség engedhette meg magának a kávéfogyasztás luxusát/élvezetét.
A 17. század végéig a közel-keleti országok kezében volt a kávétermelés, ám ekkor már nem tudták kielégíteni az európai szükségleteket, így a Hollandok elkezdtek a termesztés gondolatával kacérkodni. Miután megszerezték első kávé csemetéjüket, - amit egy történet szerint egy mokkai botanikus kertből loptak el -, először Ceylon szigetén próbáltak ültetvényt létrehozni, sikertelenül. Végül Jáván elérték céljukat, és meghonosították a kávét a 17-18. század fordulóján. Az itt nevelt csemeték egyikét adományozták a Napkirálynak 1714-ben, nem is sejtve, hogy ezzel létrehozzák saját konkurenciájukat a kávétermesztés piacán.
Hazánkban a török étkezés elmaradhatatlan kellékeként vált ismertté a kávé fogyasztása még a hódoltság idején. Ebből az időből (1680-as évek vége) származik a „hátra van még a fekete leves” szállóigénk is.
A gyarmatosítók mellett a szerzetesek, katolikus misszionáriusok is fontos szerepet töltöttek be a kávé fogyasztásának elterjedésében. Amerikába francia, holland és spanyol közvetítéssel érkezett meg a kávé, és 1726 körül már működő ültetvények voltak Közép- és Dél-Amerikában. Ezek sikere indította be az indiai kávé termesztést, amivel a Közel-Kelet végleg elvesztette egyeduralmát a piacon. Ezt a szerepet Franciaország vette át.
Brazília kávénagyhatalommá válását egy 1727-es határvita segítette elő a Francia és a Holland Guyana között, melynek során sikerült megszerezniük az első kávépalántát. Ebben az időben a növények kivitele halálbüntetéssel járt. Ezért egy legenda szerint a brazil kormányzó, akit döntőbírónak hívtak a határvitához, egy jó kiállású tisztet bízott meg a kormányzó nejének elcsábításával, és a fiatal férfi egy csokorba rejtve kapta az asszonytól a hőn áhított palántát.
A kávétermesztés nagymértékű megnövekedésével és az ipari forradalom okozta fellendülésnek köszönhetően a kávé kikerült az úri lakosság köréből. Ára a versenyhelyzet hatására annyira lecsökkent, hogy mind többen jutottak hozzá, aminek az európai stílusú és irodalmi kávéházak megjelenése és elterjedése is kedvezett.
A termesztés mértéke addig fokozódott, míg a 1930-as években kávétúltermelés lépett fel, és ennek köszönhetjük az instant kávé megszületését. Ekkor kérte fel a brazil kormány a Nestlét, hogy találjon egy módot a többlettermelésből származó kávé hasznosítására, olyan technológiával, hogy a kávé hosszú ideig minőségét megőrizve eltartható legyen.
Így vált a kávé a hétköznapok elengedhetetlen kellékévé és a víz után leggyakrabban fogyasztott itallá.

5 érdekes tény, ami kávé:

Az első európai kávéház 1624-ben Velencében nyílt meg La Bottega del Caffé néven.
Az első magyarországi kávéház csaknem száz évvel később, 1714-ben nyílt meg.
A török lakosság által lakott, az Osztrák-Magyar Monarchiához, majd Magyarországhoz, később Romániához tartozó Ada Kaleh (Új-Orosva) szigeten, az 1600-as évek végétől egészen az 1972-es elárasztásáig, jó néhány hagyományos török kávézó volt, ahol helyben pörkölték és forró homokban főzték az illatos, erős kávét.
Nemcsak az 1848-as magyar forradalom, de a nagy francia forradalom és az amerikai polgárháború is egy-egy kávéházból indult el.
A kávépótló nem újkeletű találmány, már a 18. század óta létezik. Akkoriban azért kezdték fogyasztani, mert a kávébab sokak számára megfizethetetlen volt, de a kávézás élvezetéről nem akartak lemondani. Ma már inkább jótékony hatása teszi népszerűvé a pótkávékat.