MNK 8. A nemzetközi ATU (=Aarne-Thompson : The Types of the Folktale, Hans Jörg Uther által 2004-ben javított, bővített, átdolgozott kiadású) katalógusrendszerében elhelyezett, az egész magyar nyelvterületről az 1800-as évektől napjainkig gyűjtött hazugságmese összefoglaló terminus alatt igen heterogén túlzás típusokat találunk. A hazugság igényelte túlzás önellentmondás, melyben egyszerre kell fenntartani az igazság látszatát és a leleplezését. A hazugságmesék témái reális, megszokott, ismert tárgyak (növények, állatok) melyeket lehetetlen, képtelenül nagy vagy kicsi túlzó dimenziókkal írnak le. A hazugságmesék közül világszerte a 3. századtól kezdve szerepelnek túlságosan nagy állatok tengeri, sivatagi, szárazföldi utikalandokban. XIII-XIX. század között szakadatlan divatja volt a kulináris paradicsomi képzeteket, Eldorádót, nemlétező országokba irányuló népi képzelet kifejezte utazásokat népszerűsítő félnépi ponyva nyomtatványoknak, képzőművészeti alkotásoknak. Háborút és vadászkalandokat féllovon átvészelő hazugságkovácsról emlékeznek meg a XV. század körül, parttalan dicsekvések vannak feljegyezve a XV-XVI. században sosem látott méretű óriás növényekről, állatokról, tárgyakról uti élmények kapcsán, a senki által nem ismert országok meglátogatása során. Képtelen vadászsikerekkel való felvágások, hencegések, csellel, ügyességgel, mérhetetlen nagy ésszel való kérkedések kapnak helyet a münchhauseniádákban. A kései folklór feljegyzésekben tréfás, ironikus képtelenségek, lehetetlenségek fogalmazódnak hazugságmesékké. Írta: Benedek Katalin

The Catalogue of Hungarian Folktales 8. KOVACS, A. - BENEDEK, K. (eds. by) :The Types of Hungarian Tales of Lying. AaTh 1875-1999. (in Hungarian with in English & in German Summary)