Az 1846. tavaszán Arany János nagyszalontai jegyző a Kisfaludy-Társaság következő pályatételét olvasta: Készíttessék költői beszéd versben, melynek hőse valamely, a nép ajkán élő történeti személy, például Mátyás király, Toldi Miklós, Kádár Vitéz stb. Forma és szellem népies legyen. A Toldi név az akkor még ismeretlen költőben a gyermek- és ifjúkori emlékek egész raját rebbentette föl. Újra föléledtek lelkében azok a már-már elfeledett régi történetek, amelyeket apjától, anyjától és a szalontai néptől hallott a nagyerejű hősről.