Ó zsinagóga. A bonyhádi zsinagóga a morvaországi típus legdélebbi példája. Jelentős hitközség emelte, amelynek intenzív kapcsolatai voltak Óbudán keresztül a morva zsidó közösségekkel. A zsinagóga északi homlokzata az egykori piactérre nézett. Csak tömegével volt prominens, hiszen díszes barokk bejárata a déli oldalon található. Míg a legtöbb mai rálátás a kibontások révén nem tekinthető autentikusnak, ez a kép többé-kevésbé visszaadja a zsidók által lakott térség sűrű beépítésének hangulatát. A barokk portál az egyetlen középületre utaló elem, amely kifejezi a közösség jelentőségét a német és zsidó lakosságú városkában. Ez a legigényesebb zsinagógaportál a késő barokk és kora klasszicizmus korából a történelmi Magyarországon. A felújítás előtti állapot nem ismert, feltehető, hogy az épület hossztengelyére merőleges egykarú lépcső vezetett fel a női karzatra, mint Stomfán vagy Tarcalon. A késő XIX. század ízléséről tanúskodnak a sarokpillérek végződései és az exponált törvénytáblák. A legnagyobb magyarországi négyoszlopos zsidó imahely szerkezete sajátságos: nem kilenc boltmezője van, hanem csak öt: a közbülső boltmezők egy-egy széles hevederből dongaboltozattá nőttek össze. A női karzat itt is belóg a férfiak imaterébe. A dongák és a boltmezők kissé magasabbak, mint a többi magyar zsinagógánál és a korábbi kelet-európai példákra emlékeztetnek – Zsovkva, Lemberg/L’viv (Ukrajna), Łancut (Lengyelország) – illetve az ezekből levezethető Mikulov (Morvaország). A közvetlen forrás a morva térség zsinagógaépítészete lehetett. Ellentétben a mádi zsinagógával a bima négy oszlopát itt nem boltívek, hanem architráv köti össze, amelyből a dongaboltozatok indulnak ki. Az oszlopfőn még látszik az aranyozás, a boltozaton a kék szín. A magyarországi felújítások során ez az eredeti színvilág erősen eltolódott a drapp–barna kombináció irányába (Mád, Győr), holott számos XIX. századi írott forrás beszél az ég kékjéről a zsinagógák kifestését illetően. A barokk kori zsinagógák között a bonyhádi egyedülálló a női karzat méretét és elrendezését illetően. A tér alig kisebb a férfiak imaterétől és ha más formában is, de a férfiak terének négy középső tartópillére itt megismétlődik. Az alaprajzból és a feljárat helyéből adódóan a női karzaton hosszú tengely alakul ki, amely a feljárótól a frigyszekrényig tart, áthaladva a négy pillér között a karzaton. A morvaországi hagyományok szellemében a frigyszekrényt drapéria övezi, amely megmaradt eredeti kék–arany színeiben – az egyetlen a Kárpát-medencében –, elkerülve a szakszerűtlen felújításokat. A karzatot a romantika korában bővíthették a mehica (elválasztó) stílusa alapján. Ezzel a női karzat területe megközelítette a férfiak imaterének területét, ami ritka a XIX. századi zsinagógák sorában. A nők karzata belóg a férfiak imaterébe – a belógó rész fafödémű, ami utólagosságot sejtet. Noha a falfestés rossz állapotban van, színvilága a rituálisan meghatározó elemeken még értelmezhető.