K. Iván szinte teljes rokonsága a Holokauszt áldozata lett. 1944 tavaszán, a német megszállást követően szülei elveszítették állásukat, s csak romeltakarítóként tettek szert némi keresetre, amiből az akkor 13 éves kisfiúnak is részt kellett vállalnia, hogy meg tudjanak élni. Túlélésüket előbb egy svájci, majd egy svéd védett házban gondolták biztosítani, bár svéd menlevele csupán édesanyjának volt, az sem a saját nevére kiállítva, ami az okmány fényképéről egyértelműen kiderült. December folyamán a fiú egy ideig beköltözött a Nemzetközi Vöröskereszt Teleki Pál utca 16 szám alatti gyermekotthonába. Ott azonban – mivel az épületet senki nem védte – nem érezte magát biztonságban. Otthagyta, s visszaköltözött a Szent István park 4. számú svájci házba. Majd a Pozsonyi út 12-es svéd házba. 1945. január 2-án a Pozsonyi út 12. számú ház minden lakóját a gettóba vitték. A gettó felszabadulása utáni telet egyik rokonuk Horn Ede utcai ingatlanában vészelték át. A lakásban nem volt fűtés. A fiúnak tavaszra elfagyott a lába.

Almost all the relatives of Iván K. became victims of the Holocaust. His parents lost their jobs after the German occupation in the Spring in 1944. They could not work anything, but cleaning the ruins in the city in order to get some money. Iván was 13 years old at that time and he also had to work together with his parents so they could live on. They wanted to make a relatively safe life for themselves, that is why they moved to a Swiss House first, later to a Swedish House. Only his mother had a Swedish safe-conduct, that was not provided to her name, which became obvious when looking at the photo in the document. The boy moved in to the Children’s Home of the International Red Cross at 16 Teleki Pál street. As the building was not guarded at all, he did not feel safe there and moved back to the Swiss House at 4 Szent István park, later to the Swedish House at 12 Pozsonyi street. All the residents of the Swedish House at 12 Pozsonyi street were transferred to the ghetto on the 2nd of January, 1945. After the liberation of the ghetto, he stayed at one of their relatives’ flat during the Winter. As there was no heating int he apartment, one of his legs became frozen till the Spring.