Ismertető: Ha Maxim Gorkij (1868-1936) még az 1905-ös forradalom előtt halt volna meg - mint Csehov -, és ha műveiben nem utal a forradalom várható következményeire, akkor úgy tekintenénk rá, mint a klasszikus orosz irodalom nagy lezárójára. Azáltal azonban, hogy egy másik történelmi korszak írójává is vált, a modern orosz irodalom története is vele kezdődik. Amikor 1901-ben, a moszkvai Művész Színházban Nyemirovics-Dancsenko felolvasta társulatának a művet, azonnal viták támadtak Nyil figurájával kapcsolatban, akinek szövege a színészek szerint sok túl tendenciózus monológot tartalmazott - igaz, hogy ezek jelentős része később kikerült a szövegkönyvből a cenzúra - és Sztanyiszlavszkij - beavatkozását követően. A viták ellenére a darab az ősbemutató óta az egyik legtöbbet játszott színdarab - minden bizonnyal annak köszönhetően, hogy a darabban ábrázolt család, a szülők, gyerekeik, és az ő ismerőseik élete ideológiai nézeteiktől függetlenül olyan alapvető és emberi kérdéseket vet fel, amelyek messze túlélték Nyil monológjainak problematikáját... Noha Gorkij még egyértelműen hősnek tekinti az előző generáció és a fennálló rend ellen lázadó Nyilt, a figura igazsága az idők során a világ sok más jelenségével egyetemben viszonylagossá vált. A generációk közötti vita parttalanabbá vált, mint valaha. És a harcnak már nincsenek igazságai, jó és rossz, haladó és maradi oldalai. "... miért alakult ki ez a számomra szakadéknak tűnő különbség a két korosztály, generáció közt, ami állandóan veszekedéseket, nézeteltéréseket szül? A fiataloknak már teljesen más értékrendjük van, teljesen más érdekli őket, más a fontos nekik." (részlet a Gyakorikérdések.hu egyik hozzászólásából) A szülők ma éppen olyan elveszett és tanácstalan generáció tagjai, mint utódaik. Még igyekeznek összefabrikált értékrendjüket ráerőltetni gyerekeikre, de ebben sem hit, sem meggyőződés nincs - és legfeljebb annyit értek el, hogy elveszítették gyerekeik tiszteletét és szeretetét, éppolyan magányos, kétségbeesett lényekké váltak, mint az utat kereső fiatalok. Az elmúlt 110 év alatt feltehetően ez a legnagyobb végbement változás Gorkij darabjának lehetséges értelmezésében. 2011. Egy televíziós műsorban megszólaltatott fiatal londoni fosztogató büszkén meséli, hogy telefonon beszélt egy családtagjával, aki le akarta beszélni az éjjeli akciózásról, mire ő egyszerűen lerakta a telefont. - Ezek szerint neki legalább van valamije, amit korábban működő családnak hívtunk. (Seres László, hirszerzo.hu) Író: Makszim Gorkij Fordító: Radnai Annamária Rendező: Zsámbéki Gábor Színész: Besszemjonov, Vaszilij Vasziljevics - Bezerédi Zoltán Akulina Ivanovna - Szirtes Ági Pjotr - Kocsis Gergely Tatyána - Fullajtár Andrea Nyil - Ötvös András Percsihin - Bán János Polja - Pálmai Anna Jelene Nyikolajevna Krivcoca - Rezes Judit Tyetyerev - Máté Gábor Siskin - Kovács Lehel Cvetajeva - Kiss Eszter Sztepanyida - Tóth Anita Egy asszony - Czakó Klára Orvos - Lengyel Ferenc Díszlet: Bagossy Levente Jelmez: Szakács Györgyi Dramaturg: Radnai Annamária Asszisztens: Tiwald György Bemutató időpontja: 2012. január 20. Katona József Színház