Makszim Gorkij: Kispolgárok

image

Ismertető: Ha Maxim Gorkij (1868-1936) még az 1905-ös forradalom előtt halt volna meg - mint Csehov -, és ha műveiben nem utal a forradalom várható következményeire, akkor úgy tekintenénk rá, mint a klasszikus orosz irodalom nagy lezárójára. Azáltal azonban, hogy egy másik történelmi korszak írójává is vált, a modern orosz irodalom története is vele kezdődik. Amikor 1901-ben, a moszkvai Művész Színházban Nyemirovics-Dancsenko felolvasta társulatának a művet, azonnal viták támadtak Nyil figurájával kapcsolatban, akinek szövege a színészek szerint sok túl tendenciózus monológot tartalmazott - igaz, hogy ezek jelentős része később kikerült a szövegkönyvből a cenzúra - és Sztanyiszlavszkij - beavatkozását követően. A viták ellenére a darab az ősbemutató óta az egyik legtöbbet játszott színdarab - minden bizonnyal annak köszönhetően, hogy a darabban ábrázolt család, a szülők, gyerekeik, és az ő ismerőseik élete ideológiai nézeteiktől függetlenül olyan alapvető és emberi kérdéseket vet fel, amelyek messze túlélték Nyil monológjainak problematikáját... Noha Gorkij még egyértelműen hősnek tekinti az előző generáció és a fennálló rend ellen lázadó Nyilt, a figura igazsága az idők során a világ sok más jelenségével egyetemben viszonylagossá vált. A generációk közötti vita parttalanabbá vált, mint valaha. És a harcnak már nincsenek igazságai, jó és rossz, haladó és maradi oldalai. "... miért alakult ki ez a számomra szakadéknak tűnő különbség a két korosztály, generáció közt, ami állandóan veszekedéseket, nézeteltéréseket szül? A fiataloknak már teljesen más értékrendjük van, teljesen más érdekli őket, más a fontos nekik." (részlet a Gyakorikérdések.hu egyik hozzászólásából) A szülők ma éppen olyan elveszett és tanácstalan generáció tagjai, mint utódaik. Még igyekeznek összefabrikált értékrendjüket ráerőltetni gyerekeikre, de ebben sem hit, sem meggyőződés nincs - és legfeljebb annyit értek el, hogy elveszítették gyerekeik tiszteletét és szeretetét, éppolyan magányos, kétségbeesett lényekké váltak, mint az utat kereső fiatalok. Az elmúlt 110 év alatt feltehetően ez a legnagyobb végbement változás Gorkij darabjának lehetséges értelmezésében. 2011. Egy televíziós műsorban megszólaltatott fiatal londoni fosztogató büszkén meséli, hogy telefonon beszélt egy családtagjával, aki le akarta beszélni az éjjeli akciózásról, mire ő egyszerűen lerakta a telefont. - Ezek szerint neki legalább van valamije, amit korábban működő családnak hívtunk. (Seres László, hirszerzo.hu) Író: Makszim Gorkij Fordító: Radnai Annamária Rendező: Zsámbéki Gábor Színész: Besszemjonov, Vaszilij Vasziljevics - Bezerédi Zoltán Akulina Ivanovna - Szirtes Ági Pjotr - Kocsis Gergely Tatyána - Fullajtár Andrea Nyil - Ötvös András Percsihin - Bán János Polja - Pálmai Anna Jelene Nyikolajevna Krivcoca - Rezes Judit Tyetyerev - Máté Gábor Siskin - Kovács Lehel Cvetajeva - Kiss Eszter Sztepanyida - Tóth Anita Egy asszony - Czakó Klára Orvos - Lengyel Ferenc Díszlet: Bagossy Levente Jelmez: Szakács Györgyi Dramaturg: Radnai Annamária Asszisztens: Tiwald György Bemutató időpontja: 2012. január 20. Katona József Színház

Subject, content, audience
subject Jelenetkép
Creators, contributors
creator Takács Zsolt
publisher Fotó.színház.hu
contributor Kovács Lehel, Fullajtár Andrea, Kiss Eszter
Time and places
spatial reference Katona József Színház
date 2012-01-20
temporal reference 2012. január 20.
Attributes
extent 162 KB
colour image polychrome
format jpeg
Legal information
rightsholder Takács Zsolt
access rights rights reserved - free access