Színházi énhasadás: a József Attila kazánházában Ibsent adnak. Fenn a színpadon bohózatokkal keresik a pénzt. Még Spiró szatirikus színdarabjára is kiírták tisztességtelen üzleti szándékkal a megtévesztő bohózati meghatározást; lett is morgolódás belőle. Az alagsorban megy a Hedda Gabler. Ach, kuuunst und literatur! Sok néző megy szórakozni, kevés kapja a kulturális keserűt. Fenn vígság, alant zord művelődés. (Gaál Erzsi gyógypedagógiai rendezésében emberi hangokat hallunk Bánffy Györgytől, Kocsis Judittól, középosztályi mulya Besenczi Árpád. Az ártalmatlan Fehér Anna mondja Hedda Gabler szövegét, mit Hedda? Alma Gabler lesz ebből a pre-wedekindi elő-Luluból, az unalmas polgárokkal szemben álló démonian rontó nőből. Csak áll szegény a pincében, meregeti a szemét. Valósággal megváltás, amikor végre főbe lövi magát a szomszéd szobában, és állára csorduló agyvelővel kijön megmutatni a maszkmester ügyességét.)