zenés-táncos előadás a TranzDanz táncosaival - részlet Tranzit TRANZDANZ TÁRSULAT előadása Rendező: Kovács Gerzson Péter Koreográfus: Kovács Gerzson Péter Látvány: Kovács Gerzson Péter Világításterv: Kovács Gerzson Péter Táncos: Kántor Kata Kocsis László Kun Attila Lukács András Nemes Zsófia Venekei Marianna Zenész: Kovács Ferenc Jelmeztervező: Szűcs Edit Egyéni hangvételű, markáns előadásaikkal Kovács Gerzson Péter és társulata, a TranzDanz vitathatatlanul a magyar kortárs tánc szcéna fontos tényezői, akik most első ízben mutatkoznak be a Trafó színpadán. Kovács Gerzson Péter táncművész, koreográfus és látványtervező 1987-ben alapította meg a TranzDanz-t. Az általa létrehozott táncnyelv részben néptáncos múltjából ered, részben kortárs technikák innovatív alkalmazásával alkot egyedi és összetéveszthetetlen mozdulatvilágot. A TranzDanz motívumai között egyaránt fedezhetünk fel utalásokat az archaikus kultúrák jelképeire és a ma bennünket körülvevő globalizált világ képeire. Ebben a sajátos, képzeletbeli folklórban kitüntetett szerepet játszik a darabjaikat kísérő élőzene. Zenésztársaik a mai magyar ethno bázisú jazz legjelentősebb együttesei: a Dresch Quartet, a Magony és a Djabe. A mozgás és a zene ötvözése mellett, előadásaik gyakran multimédia jellegűek: meghatározó bennük a vizuális-, az akusztikus- és a mozgás-elemek játékos dinamikája. A Tranzit az emlékezetet, mint sokszorosan összetett jelenséget vizsgálja, mind társadalmi, mind pszichológiai, mind kulturális aspektusából nézve, hogy aztán nagyon áttételesen, kódolva, többszörös absztrakció által jelenítse meg egy táncprodukció keretében. Az előadás a hazai kortárs tánc legképzettebb táncosokból álló gárdáját fogja össze. Az alkotó a darabhoz írott zene élő keverésével és a fél play-back alkalmazásával kívánja megvalósítani a tánc és a zene élő, organikus kapcsolatát. "A tranzit az emlékezet metaforája: állandóan változó tartalmú, táguló-szűkülő, színesedő-szürkülő, átmeneti és állandó lakókkal teli tér. Ők alkotják személyes, egyedi tapasztalatainkat, álmainkat, képzeletünk nyomait, tudásunkat, kultúránkat, emlék-valóságunkat. Van úgy, hogy gyűjtögetjük őket, vadászunk rájuk, vannak olyanok, amelyek tőlünk függetlenül telepednek le. Vannak burjánzó, terjeszkedő, gyarapodó és vannak egyre fogyó, halványuló, aztán örökre elenyésző emlék-törzseink. Némely korokban a végtelenbe visszanyúló, változatlan, állandósult tudás lakja, manapság, mikor a tegnap is rég volt, a teljes felejtés üressége kezdi kitölteni. A közös bennük: az időtlenség." (Kovács Gerzson Péter)