A könyv szerzője negyedszázados kutatásait összegezve mutatja be az erdélyi magyar orvosi írásbeliség fejlődését a XVI. századtól a XIX. század közepéig. Tanulmányának alapgondolata, hogy a sajátos társadalmi viszonyok következtében az erdélyi magyar, román, szász orvosok és természettudósok, akárcsak középkelet-európai társaik, nemcsak szaktudományuk művelői voltak, hanem a humán tudományok területén is maradandót alkottak.