Az ózdi gyárban a megnövekedett acéligényt, - a rekonstrukció előtti években, -már csak a kemenceméretek bővítésével és a betétsúly növelésével lehetett kielégíteni. A nagyobb acéladagot az öntőcsarnoki berendezésekkel, - technológia megváltoztatása nélkül, - már nem lehetett fogadni. A növelt kemencebetét 70 tonna, az öntődaruk teherbírása 50 tonna, de az öntőüstök befogadóképessége is csak 42 tonna volt. Az adott helyzet miatt az adagokat csapoláskor ketté kellett osztani. Erre a célra szolgált a fotó jobb oldalán, középen látható iker csatorna. A kemencéből még egy egyenes csatornán induló acélsugár, a középen kettéágazó csonkon folytatta útját a csatornák alá állított üstök felé. A képen az üstöket a daruk már az öntőhelyekhez szállították, melyekből a bal oldalon az egyik, öntés közben látható. Az öntés típusa: csillapítatlan acél, felső öntéssel.