K. O. felszabadított munkaszolgálatos levele édesanyjának. Tartalma: nem tudja, e pár sor megtalálja-e őt, utolsó levelét november 15-én írta, "még nem tudtam akkor, hogy az ember mennyit kibír." Sokat szenvedett, november 27-én Mórágyról Pápára kellett volna menniük, ekkor jött a lógás, a lemaradás, beteg volt, nem bírt menetelni. Pápa után Németország következett volna, "és ott következik befejezése a munkatábornak és az pedig tudod, hogy mit jelent!" Választott, úgyis mindegy, hol hal meg az ember, az oroszok 7 km-re voltak tőlük, Bonyhádon egy gimnáziumban bújtak meg, november 30-án jöttek az oroszok, most Szabadkán van, cukrászatba került, itt dolgozgat, várja, hogy vasútvonal legyen, gyalogolt már eleget, "szeretnék úgy hazautazni, mint egy ember".