A csicsói templom kegyszobra. Csicsó puszta a Kapos folyó völgyében, a Szakály és a Hőgyész közti szőlőhegy oldalában van. Tolna megyéhez és a Pécsi egyházmegyéhez tartozik. Csicsó a hagyomány szerint már a török hódoltság előtt is búcsújáró hely volt, amelynek szent kútját remeték őrizték. A XVIII. század elején a környékre németek telepedtek. Ők adtak a csodatevő forrásnak nevet (Bründl-kutacska). Az első remetét, Szabados Fülöp miskei zarándokot 1731-bői említik. Ő a forrás mellett kis cellát épített magának, kápolnával. A mai csicsói templomot 1745-ben Anton Mercy d'Agentean földbirtokos építtette a Szentháromság és a Segítő Szűz Mária tiszteletére. Ebben helyezték el a Segítő Szűz Mária (Mariahilf) kegyképének másolatát, amit a környékbeli németek hagyománya szerint még óhazájukból hoztak magukkal. A kép festőjéről sajnos nincsenek pontos adataink. Egy XVIII. század közepi feljegyzés szerint a magyar búcsúsok inkább a forráskút vizének, a németek pedig a Mária-képnek tulajdonítottak csodatevő hatást. Búcsús ünnepeiket is külön tartották. Az 1780-as években a csicsói remeteség megszűnt. Ettől kezdve a zarándokhelyet a hőgyészi plébánia látja el. Az egykori remeteséggel függ össze Remete Szent Antal erős tisztelete Csicsón. A szentnek szobra van a kápolnában, amely előtt búcsú alkalmával gyertyát égetnek a zarándokok. Figyelemre méltó, hogy a Hőgyészről kitelepített németek helyébe költöző bukovinai székelyek nem kapcsolódnak be a csicsói búcsújáró hagyományokba. Fő búcsús ünnepe Szentháromság vasárnapja, amely egykor inkább a környék magyarjainak volt hagyományos búcsús napja, illetőleg Mária neve napja (szeptember 12), amelyet inkább a vidék német lakói tartottak. A csicsói búcsújáró templomhoz az északi oldalon csatlakozik a szintén XVIII. századi, kétszintes remetelak, amelyet a közel- múltban állítottak helyre. Búcsúk alkalmával sekrestyének, gyóntatószobának használják.