A művészetelmélet és a művészettörténet nem térhet ki a kortársi jelenségek vizsgálata elől, de számolnia kell a nehézségekből adódó korlátokkal, a lehetőségek határaival. Pier Paolo Pasolini nem csak kortárs művész, hanem a filmművészet korszakváltozása idején jelent meg, pályája ekkor bontakozott ki. Ebből adódik az az előny, hogy jelenlegi nézői és a róla írtak olvasói ugyanazt élhetik át, amit maga Pasolini. Következésképpen fokozottan érzékelhetik a valóságnak és műveinek kapcsolatát. Persze a kor filmművészeti tendenciáinak lezáratlansága, a mozgás elevensége megnehezíti a lényeges összefüggések feltárását. Érzékletesebben kell tehát a körülményeket is megrajzolni, mert nem lehet a már ismert szakirodalmi forrásokra támaszkodni. S ugyancsak plasztikusabban kell körvonalazni az alkotó személyiségét, különböző törekvéseit.