Talán nincs a magyar filmművészetnek még egy olyan rendezője, akit annyiszor "eltemettek", s mindannyiszor újra meg ne éljeneztek volna, mint Makk Károly. Első filmje "befejezetlen" maradt, a másodikkal átütő sikert aratott. Tíz évvel később: alkotói "válsága" elcsépelt beszédtéma. Majd jött a reveláció: a Szerelem. Alkotói pályája szinte soha nem úgy alakult, ahogyan azt éppen a kritika vagy a filmértő közönség várta. Sőt talányos módon, mintha mindig pontosan az ellenkezőjét akarta volna bizonyítani annak, ami róla megállapíttatott.