A cím magába hordozza az egyik legalapvetőbb igazságot, hogy e két dolog: a pedagógia és a bábjáték egymást feltételező és nélkülözhetetlen tényező. A bábjátékos, amint felnőttekkel vagy gyermekekkel dolgozik, pedagógussá kell, hogy váljék, függetlenül attól, hogy van-e oklevele vagy sem. Nem bízhatjuk a mozgalmat minden esetben velünk született modern pedagógiai és művészeti ismereteink támogatásával léphetünk előre. A közösség, elsősorban a gyermekközösség nem elemzi, hogy számára az kellemes legyen, segítse új, ismeretlen feladat elvégzésében, melynek, ha sikerét is élvezheti, akkor esztétikai igényességével, emocionális gazdagságával visszafizeti minden fáradságukat. Ehhez már nem elegendő a pedagógiai rutin, meg kell tanulni a buktatók megoldásának módszerét is.