Fekete tintával írt autográf levél, keltezett + boríték; "Kedvesem. Ma Végre újra megnyugodtam. Végre megjött a drága, fáradt leveled. Minden úgy van, ahogyan higgadt perceimben elképzeltem. Fáradt, agyondolgozott vagy, de itt vannak az új metszetek, újra világrahoztál egy gyerekedet!" "Az emberek, akikkel élek, csak igen kevesen maradtak meg számomra hús és vér embereknek. Legnagyobbrészük "figurákká" váltak előttem. Láthatatlan drótokon hagyják magukat mozgatni, vezetni. A legmulatságosabb, hogy szentül hiszik, hogy az ekközben maguknak és másoknak előhazudott "meséik" önmagukról és az egész idealizmusukról - minden igaz és létező benne. Jooss pl. hisz a kollektív csoportjában, hisz az összes művészi elveiben, az egész rendszerében, elméleteinek megalkuvás nélküli gyakorlati kiviteleiben, stb. És egy tipikus kapitalistává növekszik kb. 1 év óta. [...] és az is lehet, hogy [Jooss] meg fog még változni. Visszaváltozni olyanná, amilyen a "Grüner Tisch" komponálásakor volt (amikor még nem volt 14 szobás háza, autója, a feleségének vagyont érő szőrmebundái). Hanem volt egy inge és két gatyája és sok küzdelme, közvetlen érintkezése minden piszokkal ami van a világon és közvetlen kontaktusa a csoportjával." "Kérdezed ma tőlem, hogy bántana-e, ha "túlságosan" felismerhetően jönnék elő a metszeteken? Lehet, hogy illendő lenne igent felelnem. [...] Én nem tudom, miért cenzuráznám a fantáziádat, miért ne lennék boldog és büszke és egyáltalán, mi kifogásom lehetne?"

Lilla Bauer's autograph letter to György Buday, written in black ink, with an envelope.