I. A KESERGŐ SZERELEM. Énekek Állj meg, Ámor,szemlélgesssük A halvány ég csillagai A nap éppen alkonyodott Búval tölti csak s bánattal Bűnhödtél föld,légyen elég Csörgő patak! életemnek Ébren való álmadozás Egy hasonló valósággal Falak! melyek közt lakozik Itt a komor enyészetnek Kellemek,a milyeneket Két szeme szép arculatján Lehetnék bár oly éles szem Mars vad dühe bont,dönt,dúl,vág Midőn csendes felségében Mint a kőszál hajthatatlan Mint az ózek az erdőben Most költözik tőlünk a nap Most tudom már ,mit cselekszik Nincs nyugtom,nincs békességem Szerelem-e az,avagy nem Dalok A bal sorsnak bús fellege A fecskék elköltöztenek A föld egész kerekében A halvány olajfáknak A havasnak oldalában A hol ő van ,bámulandó A hol ő van ,csudálatos A hol ő van ,hihetetlen A hol ő van, nézd a fákat A hol ő van, ott Amornak Akárhogy van,de kínaim Akármennyi jeleseknek A kegyetlent felejthetni A kelő nap tovább nyújtott Akkor,midőn felzavarta A kutyáktól üldöztetvén A külföldön nyomorogva A legvígabb mulandóságban A melegen és hidegen A menő nap a jövőnek A mióta felserdültem (nem teljes tartalom !) II. A BOLDOG SZERELEM Énekek A kelő nap lövelli már Hah! istenség a szerelem Ott,hol Hymen kötelében Szeretek én tébolyogni Szeretm én komor télben Ti,kegyes ég szülöttjei Végre tehát elnyertelek Dalok A bereknek gyors kaszási A bölcs szíven (szerelmiben) A férj fenkölt,tüzes legyen A gyermekkor örömei A jövendő reményein A kínokról beszélgeténk A királyi palotában Akkor,midőn oda dűlünk (nem teljes!)