Lehetetlen minden Nemzetét, és ennek Cultúráját szerető Magyarnak, Títeket, a' hazafiságnak szent érzelmétől buzgó, lelkes Hazafiak, nem dicsőíttetni, nem áldani, - Títeket, kik a' nagy hiánosságot boszszonkodva látván, és méllyen érezvén, esztendőnként egy jeles somma pénznek fizetésére kötelezétek magatokat, mellynek segítségével kebeletekben egy nemzeti Magyar Játékszínt állítottatok-fel, és egy Színjátszó Társaságot alapítottatok-meg. Tí valátok az Eslők, kik a' Cultúrának és Literatúrának ezen jeles nemét a' lehető tökélletességre emelvén, nagyszívű adakozástok által azt cseklekvétek, a'mit az Országnak Fővárossiatól méltán, de haszontalann várt a' Nemzet. Hála és dicsősség Néktek lelkes, jó Hazafiak! - Ti a' magyar Hazának és Nemzetnek igaz Jóltevőji! - Sírba dültt Királyinknak közöttetek lebegő Árnéykaik megelégedve tekintenek rátok! - Hazafiúi érdemetek a' Nemzetnek emlékkönyvében arany betűkkel lessz feljegyezve; 's míg a' Magyar Nemzet él, élni fog hazafisgátoknak híre és dicsössége is. Igen szerencsésnek érzem magamat, hogy több jó Barátot is számlálok közöttetek, dicső Hazafiak! vegyétek az egész Nemzet előtt hazafiúi köszönetemet minden hozzám hasonló érzésű és gondolkozású Magyarnak nevében is! - Csak el ne csüggedgyetek! hanem folytassátok, a' mit olly dicsőn kezdétek.