Az író vallomása regényéről: „Regényhőseim nyolc éve késnek Nyolc éve akárcsak én. Pedig ma is prózát akartam írni prózát akartam ma is. Végül is ez maradt ez a se nem vers se nem próza – vesztegelt (utóbbi verseimben) készülődésem a két műfaj határán. Végül is, az öszvér mű helyett megszületett ez a prózai költemény-próza (legalábbis én annak szántam), ez az élő beszédig, az élő beszéd mélységéig-magaslatáig merülő lírai regény – lefelé szoruló füstjében apám (háttérben a család, a bukovinai székelység) kálváriás életének krónikája.