Budapesten az Akadémia utca és a Vigyázó Ferenc utca sarkán álló klasszicista sarokházat 1835-ben építette ifjabb Zitterbarth Mátyás. Majd 1846-ban Pest egyik legkiválóbb kávés- és szállodás családjának tagja (a Váci utcai Nádor szálló tulajdonosa) Emmerling Károly megbízásából Kasselik Ferenc építész alakította át István főherceg szállóvá. 1848-ban e szállodában működött az igazságügyi, ipari, kereskedelmi és földművelésügyi minisztérium, emellett a honvédhadsereg toborzása (itt jelentkezett Petőfi Sándor is). Az 1848 novemberében Bem József tábornok is itt lakott. 1849-ben, a Budai Várat védő osztrák Hentzi vezérőrnagy terrorbombázásainak áldozatul esett a klasszicista Duna-sor harminckét új háza és több más pesti épület. Az István főherceg szálló is megrongálódott. Kasselik Ferenc már egy évvel később, 1850-ben helyreállította. A szálloda vendégkörét 1865-től meghatározta a felépült Magyar Tudományos Akadémia. Éttermének fénykorát az 1800-as évek utolsó évtizedeiben érte, amikor 1889-től bérlője a Bajorországból származó Gundel János (a Gundel-dinasztia alapítója) lett. Rendszeres vacsoravendégei közé tartozott Lotz Károly, Tisza Kálmán, Tisza István, Liszt Ferenc, Kemény János, Klapka György, Jókai Mór és Mikszáth Kálmán. (Kitüntetett hely volt a három fülkéből álló „Mikszáth-szoba”). A szálloda 1904-ben megszűnt, kávéházként még fennmaradt.1928 tavaszán a Gyáriparosok Szövetsége tulajdonába került, és Hikisch Rezső (Budapest, 1876. szeptember 3. – Budapest, 1934. július 28.) magyar építész, műegyetemi tanár, műépítész tervei szerint – „stílusjegyeit megőrizve” – két emelettel megmagasították. A szövetség új székhelyeként a Magyar Gyáripar Székházának nevezték el. A ház a II. világháborúban ismét megsérült. 1958-ban Nagy Elemér (Sopron, 1928. szeptember 28. – Budapest, 1985. szeptember 3.) Ybl-díjas magyar építész, szakíró, kritikus, egyetemi oktató tervei alapján állították helyre. Nagy Elemér a 20. századi magyar építészet fontos alakja, több mint húsz éven át a Magyar Építőművészet felelős szerkesztője, a Kós Károly Kör alapítója. 1962-től tervezőként kezdett dolgozni a KÖZTI-ben. Meghatározó középületei között említhető három szombathelyi kollégium (1966, 1975, 1976 – az elsőért 1968-ban Ybl-díjat kapott), a budapesti INTRANSZMAS-toronyház (1969), a BME Építőipari Laboratóriuma (1975 ) és Dunaparti tanszéki épülete (1983), valamint a szombathelyi fedett uszoda (1981). Emellett családi házakat is tervezett Budapesten, többek között a Hunfalvy és a Szabó Ilonka utcában. Fontos munkája a Bolgár Népköztársaság nagyköveti rezidenciája a Vérhalom téren (1980). Az egykori István Főherceg Szálloda ma irodaházként működik.